James Martin amerikai jezsuita pap szentmisét mutatott be a Pride fesztivál előkészületeként az Assisi Szent Ferenc templomban, New York városában.
Kép: James Martin SJ homíliája
Forrás: twitter.com/jamesmartinsj
Mit jelent tanítványnak lenni? Mit jelent kereszténynek lenni? Mit jelent szabadnak lenni? Mit jelenthet mindez katolikusként, LMBTQ katolikusként vagy egy LMBTQ katolikus családtagjaként, barátjaként?
– teszi fel a kérdést homíliája elején a Vatikán kommunikációs tanácsadója.
Szentbeszéde folytatásában James Martin SJ kifejti, hogy az utóbbi években sok pozitív lépés történt az LMBTQ katolikusok irányába. Két nagy irányvonalat vázolt fel:
Az elsőt össze lehet foglalni két szóban: Ferenc pápa. Emlékszünk híres mondatára: »Ki vagyok én, hogy megítéljem őket?« amellyel a meleg papokkal kapcsolatban feltett kérdésre válaszolt, majd kiterjesztette az LMBTQ személyekre is. Ferenc az első pápa a történelemben, aki a »meleg« kifejezést használja. Ferenc pápának vannak LMBTQ barátai. És ő nevezett ki sok LMBTQ támogató bíborost, érseket és püspököt.
A másik tendencia James Martin atya szerint, hogy egyre több katolikus vállalja fel homoszexualitását és nemi identitását, egyre több meleg személy hozza reményeit és vágyait a plébániai közösség színe elé, és lassan az egyházi kultúra is változik a homoszexuálisok megítélésével kapcsolatban.
Kép: Katolikus hívek az Assisi Szent Ferenc templomban, New York városa
Forrás: twitter.com/jamesmartinsj
Ezután a jezsuita atya három buzdítással fordult a templomot megtöltő hívekhez:
Legyetek állhatatosak!
Tartsatok igényt jogos helyetekre az egyházban! Ha meg vagytok keresztelve és LMBTQ személyek vagytok, akkor éppen annyira tagjai vagytok az egyháznak mint a pápa, vagy a püspökök, papok, lelkipásztorok, vagy akár én. Verjetek gyökeret a keresztségetekben és tartsatok igényt jogos helyetekre egyházatokban!
De ne felejtsük el, Jézus is sokszor mondja nekünk, hogy gyakran nagyon nehéz lesz az út. Néha a saját családtagjaitok is félre fognak érteni benneteket, ahogyan Jézust sem értették meg. Néha nem szívesen látottak lesztek bizonyos helyeken. Néha otthontalannak fogjátok magatokat érezni, ahogyan Jézusnak sem volt hol lehajtania fejét. Néha a saját barátaitok sem fognak egyet érteni veletek, ahogyan Jézussal sem értettek egyet, amikor a bosszút nem tekintette megfelelő válasznak. De ez mind az út része. Ez annak a része, hogy Jézussal tartunk az úton.”
Értsétek meg, hogy teljesen katolikusok vagytok. Mostanában azt hallom, hogy nem elég a katolikus egyháznak „elfogadónak”, „befogadónak”, „támogatónak” lennie. És ezzel én teljesen egyet is értek. Mert ez csak a minimum. Ezzel szemben az LMBTQ személyeknek részt kell venniük minden szolgálatában az egyháznak. Nem csak szívélyesen kell fogadni őket, hanem a vezetésben is szerepet kell vállalniuk.
Legyetek szabadok!
Jézus páratlan szabadságra hív bennünket. Jézus teljesen szabad attól, hogy mások szeretetétől, elfogadásától függjön. Ő a legteljesebb értelemben szabad. És mit kezd ezzel a szabadsággal? Követi az Atya akaratát.
Sok LMBTQ személy nem szívesen látottnak, kirekesztettnek, üldözöttnek érzi magát, ahogyan Jézus is érezte magát. Ez fájdalmas és felháborító lehet.Teljesen rendben van, hogy ezt érzik. Ez emberi és természetes, és néha ezek az érzések segítenek abban, hogy cselekedjünk azok érdekében, akiket üldöznek. Azonban Jézus arra hív bennünket, hogy szabaddá válljunk attól, hogy függjünk mások szeretetétől, elfogadásától és attól is, hogy bosszút álljunk a sértettségeinkért. Jézus szabad volt a bosszúvágytól is. Legyünk olyanok, mint Jézus. Legyünk szabadok.
Legyetek reményteljesek!
A keresztény tanítványság nem egy szörnyű iga, hanem meghívás a szabadságra, örömre és reményre. Az LMBTQ katolikusok számára nagy kísértést jelenthet, hogy lemondóan tekintsenek egyházunkra, mondván: „Úgyse fog változni semmi” vagy „Nekünk nem lesz itt helyünk sosem”. Azonban reményünk azt mondatja velünk, hogy a jövő sokkal teljesebb lesz, mint a jelen, csak tegyük kezünket az eke szarvára és ne tekintsünk hátra.
Sokszor az LMBTQ katolikusok azt mondják, hogy egyszer s mindenkorra végeztek az egyházzal, hittel és Istennel. Amikor Jézusra tekintenek az egyházban, akkor gyakran csak a jelent látják. Jézus azonban nem csak a szenvedést és a halált tapasztalta meg Jeruzsálemben. Nem ezek voltak a legfontosabb dolgok. A legfontosabb dolog a Feltámadás. És a Feltámadás Örömhíre az, hogy a remény erősebb mint a kétségbeesés, a szenvedés sohasem marad az utolsó szó, és a szeretet mindig győzedelmeskedik a gyűlölet felett. A szeretet mindig győz. Legyünk tehát reményteljesek!
Kép forrása: www.facebook.com/FrJamesMartin
A teljes szöveg és videó itt tekinthető meg angol nyelven.
Fordította: Jézsó Tamás
