Felszabadító gondolatok hitről, spiritualitásról, társadalomról. Nyitottan, merészen, kritikusan.

Felszabtér

A félelem és a hit falai között születik meg az egyház

2019. december 05. - LaszloGalambos

Az elmúlt héten Wesley János Lelkészképző Főiskolán mutatták be azt a kiáltványt, melyet szerzői a keresztény szabadságról szólva fogalmaztak meg. Ezt követően kerekasztal-beszélgetésre került sor Anna Rowlands (katolikus teológus, a Durhami Egyetem docense), Deák Dániel (a Mérleg folyóirat szerkesztője, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora) és Iványi Gábor (a Magyar Evangéliumi Testvérközösség – MET – elnöke) részvételével, a beszélgetést Ónódy-Molnár Dóra moderálta, a tolmácsolást Gyárfás Judit lelkipásztori munkatárs (MET) segítette.

Rowlands felhívta rá a figyelmet, hogy

a hit sosem pusztán magánügy, mindig nyilvános hitvallásra késztet, a modern szekuláris politika pedig mindig használni akarja a vallási eszméket. A hívek ezért mindig feszültségben léteznek a saját hitük és a politika között. Ebben a szűk térben kell az egyháznak megtalálnia saját útját, ahol meg tudja vallani a maga igazságát, ez pedig sosem lesz egy könnyű vagy biztonságos szituáció.

Amit a kiáltvány szövege tesz, hogy nem egyszerűen kritizál vagy irányt szab, hanem reflektív kérdéseket tesz fel adott kultúrának adott pillanatban, amit minden generációnak újra fel kell tennie.

Ónódy-Molnár azt fejtegette, hogy Magyarországon él az a feltételezés, hogy az egyházak a jelenlegi kormányt tevőlegesen, vagy hallgatásukkal támogatják, akkor is, ha az, amit tesznek, nem egyeztethető össze az evangéliummal. Például a győri püspök sem szólalt meg (Borkai Zsolt) botrányos ügyében. Miért alakult ez így?

Iványi azt válaszolta,

az egyházügyi törvény üzenet valamennyi egyháznak, hogy a hatalom meg tudja bénítani a működésüket, ha nem működik együtt velük.

met1_uj.jpg

Ónódy-Molnár Dóra, Iványi Gábor, Deák Dániel

Ez a jogszabály úgy született, hogy a szavazás éjszakáján egy teljesen új szöveget adtak be, és egy óra alatt döntöttek arról, kinek a státusza marad meg, és ki veszíti el. 14 olyan új egyház is odakerült, amiről nem világos, miért, milyen háttértárgyalás eredményeként. A hatalom érzékeltette, hogy részükről kegy, ki egyház és ki nem, amit Lukács Tamás KDNP-s képviselő meg is fogalmazott. Volt üzenet a Hit Gyülekezete felé is. Szélsőjobbról egy indítványt is beadtak, hogy vonják vissza az egyházi státuszukat, de 100 tartózkodó szavazat mellett elutasították (mert kétharmad kell ahhoz, hogy valaki státuszát elismerjék). Azt üzenték ezzel, hogy bárki státuszát nagyon könnyen el lehet venni egy irányított parlamentben. A másik ilyen az evangélikus egyháznak szóló üzenet volt. A reformáció évében, 2017-ben Fabiny Tamás evangélikus és Beer Miklós katolikus püspök közös videó nyilatkozata a menekültek segítéséről háborította fel úgy a hatalmat, hogy az evangélikusok az eleve megígért támogatásnak csak egy részét kapták meg. Így nem tudták a Luther életéről szóló rajzfilmet elkészíteni.

Ezután megindult egy mozgalom az evangélikus egyházon belül, hogy le kell váltani a püspököt, hogy ne kerüljenek anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe. Ez nem következett be, de csak kis többséggel tudta a püspök megőrizni a pozícióját. Jól látható volt, hogy onnantól megpróbált egy kicsit lavírozni.

Iványi szomorúan konstatálta, hogy Fabiny püspök is ott volt azok a között a „szamarak” között, akik elmentek megáldani a Puskás Arénát, többek között Németh Sándor, a Hit Gyülekezete és Köves Slomó, az EMIH vezetője mellett. Az EMIH egy kicsi, nemrég alakult zsidó közösség, ami pusztán attól tud jelentős lenni, hogy a kormány elhatározta, hogy az ő támogatásukkal üzeni a kormány a többi zsidó szervezetnek, hogy igenis irányítani tudja az életüket. Iványi azt mondta, hozzá véletlenül „a szél befújt” egy olyan belső levelet, amelyben a Szim Salom és a Bét Orim reform helyzetéről leveleznek, és felvetődik, hogy ennek a két reform zsidó közösségnek a státuszát rendezni kellene, mert Amerikában és a világ zsidóságában is a reform zsidók a legnagyobb közösség. A belső levélben azonban azt kérdezi a kormánytisztviselő:

Mit fog ehhez szólni Köves Slomó?

Iványi elmondása szerint nem akart név szerint említeni egyházi személyeket, mert személy szerint nincs velük semmi baja, de ők voltak olyan szamarak, hogy hűségesen mutatják, hogy milyen pojácává válik az, aki függ a hatalomtól. Hasonlóan megemlített Szabó István református püspököt, aki megáldotta a miniszterelnök stadionját Felcsúton, mire azt válaszolta neki, ő nem a stadiont áldotta meg, hanem Puskás szobrát. Mire azt mondta neki, „akkor még bálványimádó is vagy”. Fabiny püspök is azt mondta, nem a stadiont áldotta meg, hanem azokért imádkozott, akik a stadiont építették. Hasonlóan Erdő Péter bíboros kijelentette, ha felveszünk az autónkba egy menekültet, akkor embercsempészést követünk el, aminek előzménye az volt, hogy őt is megalázták korábban, mert megpróbált evangéliumi módon megnyilvánulni a menekültkérdésben.

Az egyházak tehát rabjai egy félreértett dolognak, hogy muszáj együttműködni, különben nem tudnak fennmaradni. Iványi azt mondta Erdőnek is,

ha el mernék engedni ezt a pókszálat, amin a pók őket a hálóban tartja, akkor felsorakoznának mögé, akik tenni szeretnének.

Nemcsak a katolikusok, de a protestánsok, vagy a nem hívők is. Iványi szerint mindenki várja azt a hangot, hogy el kéne engedni a finanszírozás elvételétől való rettegést, és sejthető, hogy nem merné a hatalom megfojtani a katolikus egyházat sem.     

Deák szerint van egy rosszfajta örökség, a konstantini egyház öröksége. Megemlítette Pius pápa 1937-es, Mit brennender Sorge (Égető aggodalommal) kezdetű enciklikáját, ahol hosszan sorolja, milyen sérelmek érték az egyházat és az egyházi intézményeket, és valahol az enciklika felénél említi csak a híveket, hogy őket is megnyomorítja ez a hatalom. Ez a katolikus egyházba mélyen beidegződött.

Nemrég Manilában járt, ahol Duterte elnök diktatórikusan gyakorolja a hatalmát, és üldözi a polgártársait. Az egyház szintén az üldözöttek sorába tartozik, mert az elnök harcos antiklerikális politikát folytat. Ott is nagyon ellentmondásosan védekezik a katolikus egyház, mert megint csak az egyházat ért sérelmeket teszi az első, második, harmadik helyre, és a hívekről, az emberekről csak a negyedik helyen beszél. Ez az a mentalitás, amitől meg kellene szabadulnunk Deák szerint. Itthon is van egy téves felfogás, hogy az egyház egy erkölcsi magaslatról közvetíteni tud a NER részei és kiszolgálói és az állampolgárok között, akiknek ez nem tetszik. Ez a felfogás csak hamis és keresztényietlen, őszintétlen lehet.

A világban, amelyben élünk, az önkénnyel szembesülünk, és az önkénnyel szemben morális választási lehetőség nincs. Egy dolgot tehetünk, ellenállunk.

Rowlands úgy gondolja, az a legveszélyesebb, amikor az egyház limitálja a saját spirituális fantáziáját, és csak egy szűk hatalmi réteget jelenít meg.

Az egyház azt kockáztatja, hogy a következő generáció kemény ítéletet fog mondani felette, ha most megalkuszik a hatalommal. Ha az egyház csak magát védi spirituálisan, tovább erősíti a szekularizációt, mert a következő generáció már nem tud hinni azokban a döntésekben, amiket az egyház jelenleg meghoz.

met2_uj.jpg

Iványi Gábor, Deák Dániel, Anna Rowlands, Gyárfás Judit

Ónódy-Molnár azt a kérdést tette fel, hogy nem legyinti meg Magyarországot azoknak az egyházon belüli baloldali mozgalmaknak a szele, amelyek a katolikus egyházon belül bontakoznak ki, élén a pápával?

Iványi szerint

a Fidesz egy vallás, egy egyház, ott egy pápánál pápább vezető van az egyház élén.

El is hangzott részükről, hogy a pápa egy demens vénember. A Szeged-Csanádi megyéspüspök azt találta mondani, hogy a pápa nem tudja, mit beszél menekültügyben, de milyen szerencse, hogy egy ilyen elkötelezett, keresztény vezetőnk van, mint Orbán Viktor, aki tudja, hogy ebben az ügyben mit kell tenni. Iványi megemlítette, hogy a Fidesz az egykori Állam Egyházügyi Hivatal épületét örökölte székházként, és szerinte annak a szellemét is.

A MET elnöke úgy véli,

az egyházak is át kellene menjenek egyfajta megtérésen. Vissza kellene térni a bibliai gyökerekhez az I. század 50-es évei, a római levél megírása előtti, de legalább a Konstantin előtti kereszténységhez, a 4. század előtti időkbe.

Ekkor már látszott, jön majd egy császár, aki felismeri a bennünk rejlő erőt, hogy mi lehetünk az a malter, ami összetartja a népeket, és nem lehet minket politikailag megkerülni. Iványi szerint azonban ekkor kellett volna felkiáltani, hogy de igen, tessék minket politikailag megkerülni,

nem akarunk a politika játékszere lenni, hanem vissza akarunk térni a mezítlábas Jézushoz.

Vajon tudunk-e? – tette fel a kérdést, vagy megkötnek bennünket azok a pozíciók és azok a hamis remények, hogy mi valaha bármelyik birodalomnak a megkerülhetetlen szolgálóleányai lehetünk, és bevesz az ágyába, hogy ebből valami jó dolog szülessen. Szerint viszont nem született ebből soha semmiféle jó.

Rowlands úgy gondolja, a kérdésnek globális dinamikája van, a barát-ellenség retorika. Hangsúlyozta, amit Bonhoeffer és Ferenc pápa mond, hogy mindig a másik mellé kell állni. Ferenc hangsúlyozza a misztikus felismerést, hogy mind össze- és egymásért felelősséggel tartozunk. Rowlands úgy hisz, ez az, ami a barát-ellenség politikájának közönye alól felszabadíthat.  

Ónódy-Molnár megkérdezte a résztvevőktől, nem lehet, hogy a hívek azért nem hallják meg a pápai útmutatást, mert a hívek maguk sem szimpatizálnak az evangéliumi alapüzenettel? Az egyházi vezetők pedig azért nem mernek hangosan kommunikálni erről, mert összezsugorodott a hívők tábora, és nem akarnak konfliktusos kérdésben karakteresen megnyilvánulni, ezért inkább a hallgatást választják? 

Iványi szerint

elég lenne, ha a katolikus egyházban Magyarországon valaki, nem halkan, csendben, óvatosan, csak zárt körben jelezné kacsintással, hogy ő Ferenc pápa elveit követi, hanem felállna – legalább akkor, amikor gyalázzák szemtelenül senkik –, és azt mondaná, hogy amit Ferenc mond, az az evangélium szava és Krisztus tanítványa, és én ő mellette állok.

Ez volt a szándék ezzel a nyilatkozattal, hogy a kicsik is hadd kiáltsanak, hadd indítsanak el valamit, ami talán eléri a legfelsőbb köröket.

Deák Lafontot idézve említi, hogy a katolikus egyház elveszítette a transzcendencia iránti érzékét. Említette, hogy a második vatikáni zsinat hagyományait illetően kétféle utat lehet megmutatni, amelyek egymással ellentétesek, eltérő irányba vezetnek (Dei Verbum, Dignitatis Humanae), melyek közül előbbi az egyházi hatalomnak való teljes alávetettséget sugallja, utóbbi szerint

az igazán fontos azonban, hogy a lelkiismereti szabadságunkkal tudjunk felelős módon élni, aki pedig ebben megakadályozza a társát, az Isten ellen vét.

Rowlands szerint a félelem és a hit harca minden hívő közösségben megtalálható a történelem folyamán, nemcsak a katolicizmusban. Pünkösd szellemében egy jó cselekedet azonban megnyitja az utat többi jó cselekedet felé, és ez az, ami a barát-ellenség megosztottságon is túl tud lépni. Egy idézettel zárta mondanivalóját Willie Jennings amerikai protestáns teológustól:

A félelem és a hit falai között születik meg az egyház, és csak a Szentlélek nem engedi összezáródni a falakat.

A bejegyzés trackback címe:

https://felszabter.blog.hu/api/trackback/id/tr9015339534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.