Múlt héten a Fratelli Tutti pápai enciklika fontosságáról írtam, ezúttal folytatnám az eredetileg a Stimmen der Zeit nevű oldalon megjelent cikk fejtegetését. Szó lesz arról, hogy milyen alapokon képzeli el Ferenc pápa a jövő társadalmi berendezkedését, és ehhez milyen konkrét javaslatokat ajánl megfontolásra.

kép forrása: https://www.lionsroar.com/the-dalai-lama-and-greta-thunberg-unite-against-the-climate-crisis/ 

A Dalai Lámát  és Greta Thunberget valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. Őszentsége a legutóbbi könyvét teljesen a klímaválság ügyének szentelte, melyben Thunbergről és a vele egyidős aktivista generációról azt mondta, hogy ők a jövő reménységei, akik elhozhatják a változást.

Őszentsége több tudóssal és Thunberggel együtt most videócseten beszélgetett a klímaválságról és arról, hogy mit tehetünk közösen a változás érdekében.

A teljes beszélgetés itt elérhető.

A világvallások egyértelmű strukturális keretet biztosítanak az embereknek: az egyén szenvedéseit transzcendens magyarázatokkal oldják fel, és biztosítják a szenvedéstől való megszabadulást különböző vallási gyakorlatokon keresztül. Egy vallásos csoporthoz tartozás nemcsak a vallási identitást erősíti, hanem a létbizonytalanságot is erősen csökkentheti. A következő írás során azt fogom megvizsgálni, hogy mi történik a vallási identitással, milyen én- és csoportvédő mechanizmusok kapcsolnak be, ha az adott vallást kritika éri. Pontosabban azt veszem szemügyre, hogy az egyházi szexuális abúzus esetek nyilvánosságra kerülése miért is jelent fenyegetettséget egy vallásos egyén identitására nézve. Hipotézisem szerint jelentős szerepet játszik a kollektív nárcizmus és a csoporttal való azonosulás szociálpszichológiai folyamata abban, amikor az adott vallásos csoport tagja tulajdonképpen a szelfjét érzi fenyegetve, ha a vallását kritika éri. Feltételezésem szerint ezért is ütközik nagy ellenállásba vallásos oldalon az egyházi szexuális abúzusokról szóló diskurzus.

Január 5-én ünnepelte az Anglikán közösség a „sivatagi anyákat”, Egyiptomi Sárát, Theodórát és Szünklétikát. A sivatagi anyák női keresztény aszkéták voltak, akik Egyiptom, Palesztina és Szíria sivatagjaiban éltek a negyedik és ötödik században. Jellemzően szerzetesi közösségekhez tartoztak, amelyek ebben az időben kezdtek formálódni, bár mások néha remetékként éltek. Természetesen más nők ebben a korban, akik befolyásolták a korai aszkéta vagy szerzetesi hagyományt, éltek a sivatagon kívül is mint „sivatagi anyák”. Katay-Fodor Imre fordítása

A sivatagi atyák sokkal ismertebbek, mert a szentek korai életének nagy részét "férfiak írták férfi szerzetesi közönségnek" – a sivatagi anyákról szóló alkalmi történetek a korai sivatagi atyákból és életrajzíróiktól származnak. Sok sivatagi nőnek volt vezető szerepe a keresztény közösségben. Palladius számos fejezetet szentelt a sivatagi anyáknak a Lausiac-History című művében, ő 2975 nőt említ, akik a sivatagban éltek. Más források különböző történeteket beszélnek el róluk a szentek életében, azokhoz kapcsolódóan, ahogyan abban a korban hagyományosan nevezték vitae ("élet"). Tizenkét sivatagi női szent életét is leírja a Vitae Patrum I. könyve (Az atyák élete).

A sivatagi anyákat ammák ("lelki anyák") néven ismerték, hasonlóak voltak a sivatagi atyákhoz (abbas), mivel tiszteletet szereztek lelki tanítókként és lelkivezetőkként. Az egyik legismertebb Desert Mothers volt Amma Szünklétika Alexandria, akinek huszonhét mondást tulajdonított az Apophthegmata Patrum, vagyis a sivatagi atyák mondásai. Két másik amma, Alexandriai Theodóra és Amma Sára, sivatagi anyának, szintén találhatóak mondásai ebben a könyvben.

Az írásos beszámolók szerint Amma Szünklétika 270 körül születhetett, - mivel állítólag a nyolcvanas éveiben volt a 350-es esztendőkben, - gazdag szülők gyermekeként Alexandriában, és igen jól képzett volt, beleértve Evagrius Ponticus sivatagi atya írásainak korai tanulmányozását. A szülei halála után mindent eladott, amije volt, és odaadta a pénzt a szegényeknek. Vak nővérével a városon kívülre költözött, remeteként élt alexandriai sírok között. Fokozatosan nőaszkéták közössége nőtt fel körülötte, akiket lelki anyjukként szolgált. Annak ellenére, hogy aszkéta és remete volt, Szünklétika mértékletességre tanított és arra, hogy az aszkétizmus nem öncélú.

A szexualitás az emberi viselkedés elidegeníthetetlen eleme, szerves része a párkapcsolatoknak, aminek a megélése belegyező partnerrel vagy egyedül, mentálisan is egészségmegőrző. Az egyház szexualitással kapcsolatos tiltásai, előírásai a tudományos kutatások eredményeit figyelmen kívül hagyják, életidegenek, fölösleges szenvedést okoznak, életeket tesznek tönkre. Csóka Judit írása

VI. Pál pápa 1968-ban írta meg a Humanae vitae kezdetű enciklikáját, amelyben betiltotta a fogamzásgátló tabletták használatát, és kijelentette, hogy minden nemi aktusnak lehetővé kell tennie az élet továbbadását. Hét évvel később, 1975-ben megjelent a Persona Humana, ami a házasság előtti önmegtartóztatásról szól, szigorúan elítéli az önkielégítést („önmagában és súlyosan rendetlen cselekedet”) és tiltja a homoszexualitást. Csaknem fél évszázad után sem változott az egyházi álláspont e kérdések tekintetében.

James Martin jezsuita szerzetes véleménye miután Trump hívei tegnap megostromolták a washingtoni Capitóliumot, a zavargások halálos áldozatokat is követeltek.   

„A keresztény vezetők, köztük a katolikus püspökök és papok is részesei a tegnapi Capitóliumban tapasztalt erőszaknak. A Katolikus Egyháznak megbánást kell tanúsítania.” 

A legújabb pápai enciklika, a Fratelli Tutti az életmódunkból fakadó gazdasági, társadalmi  és ökológiai hatásokat tematizálja. Jörg Alt SJ társadalomtudós, Markus Vogt keresztény etika professzor és Martin Kirschner professzor az enciklika társadalmi-ökológiai dimenzióit fejtették ki hosszan a Stimmen der Zeit oldalon közölt cikkükben. A szerzők kiemelik Ferenc pápa legfontosabb üzeneteit, amelyek mind előremutató gondolatokat közvetítenek számunkra. Az enciklika minden részlete fontos, így több részre osztottam a terjedelmes szöveget. Íme az első rész:

A Szentatya írásától sokan vártak gyakorlati útmutatásokat arra, hogy hogyan építsünk egy társadalmilag igazságos, és környezeti szempontból fenntartható világot a Covid-19 járványhelyzet után. Bár első pillantásra úgy tűnik, hogy nem a világjárvány áll az írás középpontjában hiszen nem a vírus utáni világunk felépítésére vonatkozó tanácsokat oszt meg Ferenc pápa, azonban az enciklika határozottan irányt mutat egy jobb világért folyó harcban.

Scott Bergey illusztrációja https://www.elusivemu.se/2014/10/24/daily-muse-scott-bergey-mixed-media-artist/

 Hogyan kapcsolódik egymáshoz a Laudato Si és a Fratelli Tutti?

Az enciklikák tanító jellegű írások, amelyekben a mindenkori pápa az Egyház és a társadalom  aktuális kihívásairól elmélkedik. Nem arról van szó, hogy egy téma egyetlen dokumentumban teljesen kifejtésre kerül, inkább azt érdemes megfigyelni, hogy az adott tematikájú enciklika hogyan illeszkedik a korábbi publikációk közé és hogy a korábbi fejtegetésekre alapozva miben mond újat nekünk. Ferenc pápa a Fratelli Tutti kezdetű írásában kevésbé fókuszál a klímaválságra, vagy az élővilág pusztulására, így egyértelmű, hogy a Laudato Si és a Fratelli Tutti enciklikák összetartoznak és együtt kell őket olvasnunk. További kapcsolódási pont, hogy Ferenc pápa mindkettő írásához Assisi Szent Ferenchez nyúl vissza inspirációért:

„A tetteiben Szent Ferenc sokkal mélyebben élte meg a testvériséget a Nappal, a Tengerrel és a Szelekkel, mint az embertársaival. Mindenhol a békét terjesztette és a saját útját járta a szegények,  az elhagyottak, betegek, kirekesztettek és az legelesettebbek mellett“ (FT 2).

 A pápa a Laudato Si-ben már felvillantotta a Fratelli Tutti témáját, amikor hangsúlyozta, hogy a krízisnek, amelytől az emberek jelenleg szenvednek két oldala van: egyrészt ökológiai, másrészt pedig társadalmi.

„Az a fontos, hogy teljességre törekvő megoldásokat keressünk, amelyek összefüggően kezelik a természet változásaiból fakadó hatásokat a társadalmi rendszerrel. Nem két krízis van egymás mellett, a természeté és a társadalomé, hanem egy komplex szocio-ökológiai krízisről beszélünk. A megoldáshoz az vezet, ha igyekszünk átfogó hozzáállást kialakítani a szegénység elleni küzdelemben, a kirekesztettek méltóságának visszaadásában, miközben az élő környezetünkkel is törődünk” (LS 139, vgl. LS 49).

Amíg a Laudato Si-ben a fő tematika az élővilág volt, Ferenc pápa a Fratelli Tuttiban kiegészíti azt a társadalmi oldallal: „Testvériség és társadalmi barátság”- így szól az alcím, továbbá  Laudato Si-ből vett idézetek száma (20) is megerősíti a két enciklika összetartozását.

Szent Ferenc és tűztestvér   

https://scalambra.files.wordpress.com/2013/07/franziskaner_fg1.jpg

Végül, de nem utolsó sorban a Szociális enciklika fontos jellemzője, hogy a benne leírt iránymutatások nem csak, és elsősorban nem a püspökökhöz, teológusokhoz és a katolikusokhoz szólnak, hanem  leginkább „minden jóakaratú emberhez”,  tehát a más felekezetű keresztényekhez, más vallásúakhoz, és mindenkihez, aki nem hisz Istenben, hanem a saját lelkiismerete szerint él és tesz másokért.  .

 Mit szeretne Ferenc pápa a Fratelli Tuttival?

A jelenlegi rendszer kritikája

A Fratelli Tuttival Ferenc pápa lényegében egy új világrend mellett érvel átfogóan, amely

a „testvériségre és a társadalmi barátságra” épül, és „amely minden politikai és térbeli határt meghalad” (FT 1).

A pápa számára egyértelmű, hogy a globalizációból fakadó nemzetközi összefonódás miatt az emberiség, minden jó és rossz oldalával egy világméretű sorsközösséggé vált, aminek köszönhetően mindannyian „egy csónakban evezünk”, ahogyan azt a Covid-19 járvány is megmutatta. Tehát mindenki meg van hívva arra, hogy a látszólag távoli embertársainkért is felelősséget vállaljunk és felebarátunknak tekintsük őket.

Ez a fajta látásmód ellentmond minden nacionalistának és populistának, akik azt hangsúlyozzák, hogy a családi kötelékek és a nemzetek határai egyben az elvárt szolidaritásnak is a határai. Továbbá ellentmond a neoliberalizmus, a szabad és szabályozatlan piacot túlhangsúlyozó eszméinek is, a magántulajdon sérthetetlenségének, és annak a hitnek, amely szerint a jólét majd automatikusan leszivárog a szegényebb rétegekhez (Trickle-Down hatás) (FT 168).

A Fratelli Tutti azonban több, mint a gazdaság sajátos jellegének leírása. Azt a kérdést járja körül, hogy összességében melyik kultúra, melyik értékrendszer az, amely irányítja az emberek együttélését. Éppen ezért az mindenképpen jelentőségteljes, hogy

a pápa a Fratelli Tuttiban a neoliberalizmust konkrétan kritizálja nemcsak mint egy sajátos szemléletmódot, hanem mint egy normatív érték-ideológiát.

Ezzel kapcsolatban Ferenc az aggodalmát fejezi ki, ahogyan azt már II. János Pál is tette, amikor 2001-ben leírta, hogy a piacorientált gondolkodás nem korlátozódik csupán a gazdaságra, hanem egyre inkább begyűrűzik azokra a területekre is, ahol semmi keresnivalója sincsen. A pápa szerint létünk sok szempontból kereskedelem-vezéreltté válik, amit kolonializmus egyik új formájának nevezhetünk.

Ferenc pápa

https://i.pinimg.com/564x/10/9c/7b/109c7bd3047aa1fd810560f60d3f77ce.jpg

A gazdaság érdeke „egy bizonyos kulturális modell érvényre juttatása. Egy olyan kultúra keresztülvitele, amely bár összefogja a világot, de egyben elválasztja az embereket és a nemzeteket egymástól.” A globalizáció fogyasztókká teszi az embereket, szemlélőkké és szomszédokká nem pedig testvérekké, így lehetővé teszi a „piaci erőknek az „oszd meg és uralkodj elv érvényesítését” (FT.12).

„A kulturális kolonizáció egy új fajtáját” éljük, amiben a történelmi öntudat, a kritikus gondolkodás, az igazságosság feloldódik (FT 14).

Hogy mennyire fontosak az iránymutató értékek és normák az emberi-társadalmi együttélésben, a szerző a mágnes és a vasreszelékek példájával szemlélteti: Az utóbbi beállítottságát az határozza meg, hogy melyik mágnes hogyan közelít hozzá.

Ennek megfelelően a jólétről és a fejlődésről folyó társadalompolitikai viták is más és más kimenetelűek, attól függően, hogy az ember a piac láthatatlan kezében hisz, vagy éppen a piac értékvezérelt szabályozásának szükségességéről van meggyőződve. A jelenleg domináns piaci ideológiáról Ferenc megállapítja, hogy: „az uralkodó gazdaságelméletek dogmatikus receptjeiről bebizonyosodtak, hogy nem csalhatatlanok. Az egész világot behálózó rendszer törékenysége a világjárvány tükrében megmutatta, hogy nem lehet mindent a szabadpiacon keresztül megoldani.

Tehát az egészség politika helyreállításán túl, a pénzvilágnak nem behódolva ismét „az emberi méltóságot kell a középpontba állítanunk.  Arra van szükség, hogy ezeken a pilléreken nyugvó társadalmi alternatívát építsünk fel.

Természetesen a jelenlegi rendszer védelmezői szerint a szabad piac az innovációival, hatásosságával és az elosztófolyamatain keresztül majd valamikor rendbe hozza a dolgokat, ha elég időt hagyunk. De mennyi idő kell még? A jelenlegi világgazdaságban például az erőforrások fogyasztásának csökkentését sem sikerült még elérni. Sőt, ezek a folyamatok folyamatosan gyorsulnak, minden klímatárgyalás ellenére is, hiszen az eddigi előrelépések a Rebound-hatás-szerűen (Visszacsapási reakció: mikor egy folyamat gátlásának feloldása után felerősödik.) kompenzálódtak/nak. Egyenlőre nem néz ki úgy, mintha ez holnaptól gyökeresen másként működne majd.

Az enciklika további fontos és aktuális észrevételeiről további cikkekben lesz szó.

Szöveg forrása:

Von der Ökonomisierung zur Humanisierung https://www.herder.de/stz/online/von-der-oekonomisierung-zur-humanisierung/

https://mipszi.hu/lexikon/rebound-hatas

Úgy vélem, nincs olyan, hogy keresztény politika. Van a keresztényeket támogató vagy üldöző politika, vannak hívő és nem hívő politikusok, vannak az emberek javát okozó, vagy bajt hozó központi intézkedések, társadalmi csoportokat preferáló döntések. Az egyik forradalmat okoz, a másik megbékélést. De hogy egy párt lehet-e keresztény? Ebben erősen kételkedem. (…) Mert a politika nem ideálokat valósít meg. Minden pártnak, politikusnak kompromisszumokat kell kötni. A politikus célja nem a mennyország, hanem a lehető legjobb válaszok megtalálása komplex helyzetekben. Ettől még ő se nem keresztény, se nem keresztényellenes. Persze lehet, hogy személyesen ki nem állhatja az egyházat, vagy elmegy a templomba.*

Fotó: telex.hu

*Válasz Online: „Volt okom félni, de a lelkem ereje védelmezett” – karácsonyi látogatás Mustó Péter atyánál. 2020. december 24.

Ezt a meglepő nyilatkozatot tette Georg Bätzing püspök, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke az egyik legnívósabb teológiai lapnak, a Herder Korrespondenz-nek adott nyilatkozatában "Vátozást akarok!" címmel. És arról is beszélt, hogy a nők számára is jóval nagyobb megbecsülést kellene tanúsítania az egyháznak, ezért át kellene gondolni a nők pappá ill. diakónussá szentelésének kérdését. S harmadik fontos témaként beszélt az egyházon belüli szexuális visszaélési ügyek felszámolásának fontosságáról is. Mindhárom téma a német ún. szinodális út kulcskérdése, ami végre változást hozhat a katolikus egyházon belül ezekben a kardinális kérdésekben. Amíg a német álláspont szerint ezen kérdések fogják eldönteni, hogy lesz-e a katolikus egyháznak jövője a 21. században, mások éppen ezeknek a kérdéseknek a mentén jósolják az egyházon belüli törést, szakadást. A helyes kérdés persze talán sokkal inkább az, hogy vajon ezen a törésvonalak már most is léteznek ill. tulajdonképpen már évtizedekkel ezelőtt létrejöttek. - Perintfalvi Rita írása.

Túlléptük a 9000 like-ot. Egyre többen olvassátok a Felszabtért, és mindig örömmel tölt el bennünket a közönség szeretete.

Lássátok hát, miért érdemes like-olni minket! (Mondhatnánk, hogy ami a szilveszteri kiadásból kimaradt.)

Menj a p....a Gáspár.

Bolsevista ateista agitprop. Kukába való

Kultúrszemét, szocializmus, ratyikereszténység

JAVASLOM, HOGY HÍVŐ KERESZTÉNY MESSZIRŐL KERÜLJE EL EZT AZ OLDALT.

A felszabadítás-teológia az Egyház által elítélt eretnekség. De a többi téma is, ami ezen az oldalon téma.

Kommunista, ateista propaganda, célszemélyei a magukat hívőnek gondoló, de vallásukat nem ismerő emberek. A cél: elbizonytalanítás és elfordítás az egyháztól. Aljas eszköz, az tény! De még aljasabb, aki készíti!

Fotó: clipart-library.com