Nyugalom, nyugalom, nem káromkodással kezdjük a 2021-es esztendőt, hanem lefitymálás nélkül szeretnénk megemlékezni arról a január elsején tartott egyházi ünnepről, amely Jézus péniszéről származó bőrdarabhoz kapcsolódik. 

A szent fityma vagy szent előbőr valójában egy Jézusnak tulajdonított ereklye, amely Jézus körülmetélésekor keletkezett.  

Idén év végével is gyűjtöttünk néhány kedves olvasói hozzászólást, amelyekben méltatják munkásságunkat.
Jó szórakozást kívánunk hozzájuk és sok vidámságot az új évben! ;)

Óh, de szép, arrogáns devianciával (vallási jelképek gyalázásával) hirdetni toleranciát, ugye már akár nevezhető a felszabtér hitvallásának is.

Hidd el, hogy sokan tapsolnak neki nálunk is... Gyanítom, hogy a Teológián többször hangzik el a neve ennek a liberális tyúknak, mint Luthernek. :-(

Ha más nem is, de az osztrák tanulmányok már érthetővé teszik az Ön torzult világképét.

Mielőtt megszülettem, már valamilyen voltam. Mindenki valamilyen. Mindenki eltérő a másiktól. Ettől lesz ő ő. Én is. Világra jöttem egészséges kislányként, állítólag némi oxigénhiánnyal, de ez nem biztos. Egy jókora anyajeggyel egyik karomon. Ez anyukámat megijesztette és aggasztotta, de megnyugtatták. Nekem jól jön az anyajegy, a mai napig a segítségével tudom, melyik a jobb és bal oldal. Átlagos, semmi extra, szép, barna hajú királylányként éltem életemet, igazán nem volt benne különös. Korán kezdtek fura gondolatok foglalkoztatni, például hogy miért pont én vagyok én, milyen érzés másnak lenni, hogy ő ő, és figyeltem, ahogy érzem magam, miért én érzem magam… Meg hogy ha nincs semmi, akkor is kell valaminek lennie. Óvodáskoromban már tipródtam ezeken, s azóta is.

„Az anya nő, az apa férfi” kijelentés csakis biológiai szempontból, a nemiszervek szintjén közelít, miközben az apaság és anyaság nem csak abban áll, hogy ki melyik nemhez tartozik. A gyerek az apjától a határozottságot és a keménységet, az anyjától a gyengédséget és a kompromisszumképességet tanulja – gondoljuk. És így van minden esetben? Dehogy. Pont a napokban hallottam egy interjút, ahol azt mondták, „evidens”, hogy az apa férfi, az anya nő, pont ugyanúgy, ahogy „a Nap keleten kel és nyugaton nyugszik”. És evidens, persze, de mégsem igaz. Mert a Nap valójában nem kel és nem nyugszik, hanem a Föld forog. A világ tehát bonyolult, és „evidens” dolgok kőbe vésése nem biztos, hogy közelebb visz a valósághoz.*

Fotó: mandiner.hu

*Válasz Online: „Volt okom félni, de a lelkem ereje védelmezett” – karácsonyi látogatás Mustó Péter atyánál. 2020. december 24.

Richard Rohr ferences szerzetes elmélkedik arról, hogy az adventi időszakhoz hasonló lelkülettel való várakozás az egész életünkben alapvető kellene, hogy legyen. Megelégedni a földi életünk töredékességével, azért fontos mert a tökéletes teljesség még várat magára, így az egész életünk egyfajta adventben telik: tudatosan várjuk a beteljesedést, miközben igyekszünk jót tenni a világban.

A gyönyörűen megterített asztal mellett ültek és csendben kanalazták a fácánlevest. Pillantása az ezüst gyertyatartóra esett. Nászajándékba kapták. Benne egy szál fehér gyertya. Ahogy a férje szereti. Nézte a pislákoló lángot. Szinte megbűvölte.
Bucsi Mariann novellája

Csóka Judit recenziója Frédéric Martel: A Vatikán kínos titkai c. könyvéről.

https://szemle.hu/hitelet/a-homofob-biborosok-nagy-resze-meleg-es-ez-csak-jeghegy-csucsa

Tegnap este éjfél előtt olvastam el az utolsó oldalt is a könyvből. 563 oldalon átrágtam magam,  mint egy kásahegyen, de megérte. Rengeteg név, helyszín, szövetség, egyesület… Az okos telefonom végig a kezemben volt olvasás közben, mert rákerestem a neten az idegen szavakra, meg a könyv szereplőire, így néhány közülük, szinte személyes ismerősömmé vált. Az írás tárgyilagos, ami nem azt jelenti, hogy az olvasó a lapokat forgatva nem kerül érzelmi hullámvasútra és éli meg a düh, a felháborodás, az undor és a szánalom valamelyikét. Ez a könyv a sikerlisták élére került, legalább 20 nyelvre lefordították. Bár sok országban megjelent, de sehol sem perelték be a szerzőt, ami ilyen kínos téma publikálásnál azt jelzi, hogy Martel korrekt volt az interjú alanyaival szemben. Az újságírás szabályait pontosan betartotta. Erről bővebben a vele készült interjúban beszél a szerző.

Az első pápai „találkozásom” a római osztálykirándulás idejére datálható, amikor a Szent Péter tér túlsó végében pici fehér pontként vettük észre Ferenc pápát... Akiknek ennél közelebbi találkozójuk van a pápával, azoknak nem teljesen mindegy, hogy mit viselnek, a dresszkódot is figyelembe kell venniük.