Csóka Judit recenziója Frédéric Martel: A Vatikán kínos titkai c. könyvéről.

https://szemle.hu/hitelet/a-homofob-biborosok-nagy-resze-meleg-es-ez-csak-jeghegy-csucsa

Tegnap este éjfél előtt olvastam el az utolsó oldalt is a könyvből. 563 oldalon átrágtam magam,  mint egy kásahegyen, de megérte. Rengeteg név, helyszín, szövetség, egyesület… Az okos telefonom végig a kezemben volt olvasás közben, mert rákerestem a neten az idegen szavakra, meg a könyv szereplőire, így néhány közülük, szinte személyes ismerősömmé vált. Az írás tárgyilagos, ami nem azt jelenti, hogy az olvasó a lapokat forgatva nem kerül érzelmi hullámvasútra és éli meg a düh, a felháborodás, az undor és a szánalom valamelyikét. Ez a könyv a sikerlisták élére került, legalább 20 nyelvre lefordították. Bár sok országban megjelent, de sehol sem perelték be a szerzőt, ami ilyen kínos téma publikálásnál azt jelzi, hogy Martel korrekt volt az interjú alanyaival szemben. Az újságírás szabályait pontosan betartotta. Erről bővebben a vele készült interjúban beszél a szerző.

A szerző

https://park.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/vatikan-kinos-titkai-homoszexualitas-hatalmi-jatszmak-kepmutatas/

Alapos kutatómunka eredményét, egy szociológiai tanulmányt olvashatunk ebben a kötetben. Rengeteg szálon futnak a történetek a Vatikánnal kapcsolatban, szó van a pedofíliáról is, de ennek a könyvnek a fókusza a homoszexuális papok élete. Martel nem moralizál, nem ítélkezik, csak leírja, amit tapasztalt. Érdekes év ez a 2020, mert ez a szekrényből előkerülő csontvázak éve.…

„Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. (Mt.10.27).” 

A könyv célja, nem egyes papok leleplezése, hanem, hogy bemutassa, a katolikus egyház  rendszerét, ami  beteges, természetellenes, helyenként perverz, de mindenekelőtt, hazug és képmutató. A szerző négy évig gyűjtötte a kötet anyagát, elsősorban a Vatikánban, de még majdnem 30 országban is megfordult, hogy a témát illetően hiteles képet kapjon. Engem az ragadott meg, hogy rengeteg irodalmi, és festőművészeti példát is hoz a téma jobb megértése céljából.

A kötet négy fejezetre oszlik, az utóbbi idők négy pápájához kötődve. A hittanórán még azt tanultuk, hogy a pápa, hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen. Nos, ezt a dogmát a könyv olvasása után, már nehéz lesz elfogadni.

Az első fejezetben a helyszínt és a jelen állapotokat ismerhetjük meg. Bepillantást nyerhetünk az erőviszonyokba. Ferenc pápával kezdünk, akinek rengeteg rokonszenves vonása van. Egy hivatását elhagyó homoszexuális pap meséli el a döntésének a hátterét, akit Ferenc pápa személyesen hív fel, és az imádságát kéri. Megismerjük a pápa egyik legnagyobb ellenfelét, Burke bíborost, a „közép-nyugati boszorkányt”, aki nyíltan melegellenes és fura jelmezekben pózol. A szerző időről időre megfogalmaz bizonyos szabályokat, amelyeket az interjúk alapján állít fel:

„Minél inkább melegpárti egy egyházi méltóság, annál kevésbé valószínű, hogy meleg, míg minél inkább homofób, annál esélyesebb, hogy homoszexuális.” (56.old.)

A következő fejezet VI. Pál. Ebben a részben érthetővé válik az ideológia, és az ebből fakadó egyházi álláspont a homoszexualitással kapcsolatban. Jacques Maritain francia író és filozófus, kulcsfigura ebben a történetben. A gondolatai nagy hatással voltak a XX. századi vallási életre, de leginkább a pápákra. Ennek a filozófusnak a vesszőparipája a homoszexualitás volt. Lényege, hogy ha homoszexuális vagy, akkor Istennek az a tetsző, ha önmegtartóztató életet élsz.  Vagyis a testiség nélküli baráti szeretet férfiak között, teljesen helyénvaló. VI. Pál pápa idején, 1968-ban jelenik meg a Humanae vitae kezdetű enciklika, a házasságról és a születésszabályozásról, amely tablettaenciklika néven vált ismertté. Megtiltja a fogamzásgátló tabletta használatát, és kijelenti, hogy minden nemi aktusnak lehetővé kell tennie az élet továbbadását. 1975-ben jelenik meg egy újabb nyilatkozat a Persona humana, ami szigorúan elítéli az önkielégítést, tiltja a homoszexualitást, és szorgalmazza a házasság előtti önmegtartóztatást. Ennek tükrében rejtély, hogy Pál pápa számos olyan papot gyűjtött maga köré, akik aktív homoszexuális életet éltek. Az ehhez kapcsolódó szabály:

A homoszexuális papok és teológusok sokkal inkább hajlamosak a cölibátus kötelezővé tételére, mint heteroszexuális testvéreik. (195.old)

Következik az én fiatalkorom pápája: II. János Pál. Aki ezt a fejezetet végig olvassa, fel fogja tenni a kérdést magában: miért avatták szentté János Pált? Pápasága idején hatalmas méreteket öltött a korrupció, a pénzéhség a Vatikánban, és valóságos háború indult el a melegek ellen. Ennek egyik hírhedt képviselője Tony Anatrella atya. „Terápiás” segítséget ajánlott azoknak a jómódú katolikus családból származó fiúknak és szeminaristáknak, akiknek kételyeik támadtak nemi identitásukat illetően. A kezelés első lépéseként a fiatalembernek teljesen le kell vetkőznie, és engednie kell, hogy a pszichoanalízist végzett sarlatán a kezével kielégítse. Miután feljelentették, a nevét minden hivatalos publikációkból törölték. Büntető perre nem kerül sor, Anatrella persze tagadta a vádakat, majd az ügyet elévülés miatt le kellett zárni. Később a vádban szereplő tények valódisága kiderült, és 2018-ban felfüggesztették.  Megismerjük Angelo Sodano bíborost, a gonoszt, egy velejéig romlott embert, aki nem válogatott az eszközökben, ha ellenfelei útban voltak. Fontos szereplő továbbá Stanislaw Dziwisz is, aki a pápa betegsége idején átvette az irányítást. Ebben a fejezetben ismerjük meg Marcial Maciel atyát is, a pszichopata, kóros hazudozó, szexuális ragadozót.  Megalapítja a Krisztus Legináriusai szervezetet fiatal fiúk számára. Ma hivatalosan legalább 200 áldozatáról tudnak, akiket szexuálisan zaklatott. S bár a visszaélések kiderültek már VI. Pál alatt, de ő is, és II. János Pál is ártatlannak nyilvánítja. Maciel az egyik legkirívóbb történet, de számos más pedofil ügy is napvilágra kerül, amikkel János Pál nem foglalkozik. Sokkal fontosabb volt számára a kommunizmus és a homoszexualitás elleni küzdelem, mint a legkiszolgáltatottabbak védelme. A negyedik, egyben utolsó fejezet Benedekről szól, aki már egy olyan korban lett pápa, amikor egymást érték a botrányok az egyházban. Az egyik teológus így nyilatkozik:

„Ratzingerrel az értékrend a legnagyobb probléma. Kezdetektől teljesen torz. Keményen szankcionálta a felszabadítás teológia híveit, megbüntette az Afrikában óvszert osztogató papokat, de a pedofíliát elkövető papok számára azonban mindig talált kifogást.”

A könyv a homoszexuális papokról szól, de ugyanilyen vastag kötet kerülne ki a heteroszexuális papok rejtett életéről is, hiszen az emberi természetet nem lehet büntetlenül megerőszakolni. A lényeget egy német püspök fogalmazta meg számomra a könyvben:

„ … a papok által elkövetett szexuális visszaéléseknek csak akkor lehet véget vetni, ha eltörlik a cölibátust, ha az egyház elismeri a homoszexualitást, a papok nem kényszerülnek visszaélésekre és nőket is pappá szentelnek. Minden más intézkedés hiábavaló. Egyszóval a feje tetejéről a talpára kell állítani a ratzingeri nézőpontot. Ezt mindenki tudja. És aki mostantól az ellenkezőjét állítja, az cinkos.”

A kötetet záró Epilógusban a szerző egy olyan pap történetét idézi fel, aki szerepet játszott az életében. A tragikus történet arról szól, hogy ahol az elvek, a dogmák, a tradíciók sokkal fontosabbak, mint az ember, értékét veszti  a valódi szeretet, a valódi jóság és az igazság.