Miért kell foglalkozni a fundamentalizmussal? Miért kell azoknak, akik egyáltalán nem is hívők? Hol vagyunk, a 21. század felvilágosult korszakában, vagy visszatértünk a középkorba? Vitaképtelen a fundamentalizmus? Szerintük minden újraértelmezés, kétkedés, eretnekségnek számít? Beleférhet a hitbe a kétely? Hogy ne váljunk mi is fundamentalistává? Görög Mária a Civil Rádió 117 perc című műsorában kollégánkkal, Galambos László szociológussal beszélgetett Fundamentalista tendenciák a vallási üdvjavak piacán című írása kapcsán. 

A fundamentalizmus jelensége

A fundamentalizmus modern jelenség, a modern kor kihívásaira, racionalizmusára, a felvilágosodásra adott konzervatív válasz volt az Egyesült Államokban a 19-20. század fordulóján – mondta Galambos László. Megjelent a Bibliakritikai irányzat, mely a protestáns egyházakban is teret nyert, és Darwin elméletének köszönhetően elkezdett terjedni az evolucionizmus. Egyes felekezetek, prédikátorok úgy érezték, hogy ezzel az igaz hitet adják fel. Válaszul a Moody Bible Institute kiadta a 12 kötetes The Fundamentals című könyvsorozatot, amelyben az iméntiekre reagáltak. Öt fundamentum közül az első a Szentírás tévedhetetlensége volt. Ez az irányzat kezdett megerősödni, és a 20-as években egy Laws nevű szerző azt mondta, akik kiállnak a tiszta hitért, az igaz hitért, azok bátran nevezhetik magukat fundamentalistának. Innentől nevezhetjük fundamentalizmusnak ezt az irányzatot, és ezért vannak protestáns gyökerei.

Fotó: www.nytimes.com

Minden valláson belül megtaláljuk ezeket a fundamentalista elemeket, melyekre egyfajta dichotóm felfogás jellemző, jókra és rosszakra, igaz hívőkre és hitetlenekre osztják fel a vallási és a kommunikációs teret

– említette kollégánk. Ha azt mondom, hogy én vagyok az igaz hitnek a védelmezője, ez a hit kimondatott, ez megjelenik a kinyilatkoztatásban, megjelenik a hagyományban, akkor innentől bármilyen kérdésfeltevés irrelevánssá válik, hiszen megvannak a válaszok. Tehát

a fundamentalista felfogásnak inkább válaszai vannak és nem kérdései.

Ez nem jelenti, hogy egyes vallásokon, felekezeteken belül csak ez a fundamentalista felfogás létezhet – hangsúlyozta Galambos. Ezek is megvívják a maguk belharcait, minden valláson belül vannak irányzatok. Az iszlámnak is voltak például progresszívabb irányzatai, mintegy ezer évvel ezelőtt az iszlám a tudomány fellegvárának számított.

Belefér-e a vallásba, a hitbe a kétely?

Alapvető kérdés, hogy miről szól a vallás, miről szól hit, miről szól egy szent könyv? Mitől szent a szent könyv? A betűjétől lesz szent vagy az üzenetétől? – tette fel a kérdést kollégánk. Ha azt mondjuk, hogy az üzenetétől, akkor nem lehet bizonyos mondatokat, bizonyos szavakat kiragadni belőle, és annak tulajdonítani a tekintélyt. Ha komolyan vesszük a Bibliatudományt, és azt mondjuk, hogy tudomány, akkor a tudomány alapvető motívuma a kétely. Tehát nem fogadhatunk el valamit pusztán a hagyománynak megfelelően kinyilatkoztatottnak, mert a tudományos kutatás onnantól kezdve lehetetlenné válik. Felelőssége a klerikusoknak, teológusoknak abban van, hogy a hívőket ezen az úton tereljék, hogy feltegyék maguknak is ezt a kérdést, hogy az ő hitük miről szól. Ők a vallás üzenetére kíváncsiak, vagy mindenképpen valamilyen abszolút és azonnali választ szeretnének bizonyos kérdésekre?

Mit gondolnak erről a fundamentalisták?

Galambos említette, hogy vannak konzervatív teológusok, akik kikérik maguknak, hogy az ő felfogásuk, amely szerint a Biblia megkérdőjelezhetetlen, azt ne nevezzék teológiának. Tehát a teológián belül is vannak irányzatok. Akiket általában fundamentalistának szokás nevezni, ők nem neveznék magukat annak, protestáns körökben konzervatív teológusnak, konzervatív evangelikálnak, a katolikusoknál tradicionalistának nevezik magukat. Az ő értelmezésükben a teológia arról szól, hogy a vallási igazságokat, a dogmákat, a hitelveket minél jobban megpróbáljuk kifejteni, és a hívők megpróbálják belátni.

Úgy gondolom, hogy egy kérdés a 21. században a teológia számára, hogy tudományként kíván-e funkcionálni, vagy egyfajta ideológiaként – fogalmazott kollégánk.

A hívek belügye vagy közügy?

Érdemes kettéválasztani a problémát aszerint, hogy a hívek belügyének tekintjük, vagy ennek van már valamilyen társadalmi vagy politikai kihatása is. Ha az utóbbiról beszélünk, ez már nem az egyes felekezetek, vallások belügye, hanem mindenkit érint.

Fotó: www.newyorker.com

Akkor nem belügye, ha ezek az ideológiák, mozgalmak, felfogások politikai támogatást követelnek maguknak. Tehát például azt mondják, a szekularizmust, a felfogást, hogy az államot el kell választani az egyháztól, az erkölcsöket a szekuláris felfogás szerint kell értelmezni, elfogadhatatlan, ezzel szemben gyakorlatilag a hívőnek kötelessége fellépni, ez alapján kell politikai véleményt is nyilvánítani. Ha e köré már egy politikai mozgalom szerveződik, és azokat a vallási elveket érvényesíteni kívánja a közéletben, akkor ez már az egész társadalom ügye

– figyelmeztetett Galambos. Egyes szélsőséges fundamentalista szervezetek például az USA-ban a múlt század vége óta követtek el terrorakciókat abortuszklinikák ellen, vagy megfélemlítettek abortuszt végző orvosokat, mert az ő felfogásuk szerint az abortusz gyilkosság, magzatgyilkosság, és ennek minden formáját el kell utasítani.

Hogyan ne váljunk fundamentalistákká?

Mindig merjünk feltenni kérdéseket. Hankiss Elemér véleményét hangsúlyozta kollégánk, aki azt mondta, hogy az a legveszélyesebb, aki azt állítja magáról, hogy ő tudja az igazságot.

A tudomány nem az igazság birtoklásáról szól, hanem az igazság kereséséről 

– nyomatékosította Galambos. Ha bizonyosságra vágyunk, nem biztos, hogy egy adott személytől meg fogjuk kapni, saját magunknak kell utánajárni, nem szabad szellemileg restnek lenni, hogyha bizonyos kérdéseket boncolgatunk.

Galambos László beszámolóját Fehér T. Dániel szerkesztette.

A beszélgetés itt hallgatható meg.