A keresztény ember számára a Biblia inspirációt jelent. Sokszor imával kérjük, hogy a Szentlélek nyissa ki a szemeinket, hogy megláthassuk a sorokban Isten üzenetét. A bibliai szövegeket folyamatosan aktualizáljuk, még akkor is, ha állandó, isteni kijelentésként tekintünk is rájuk. Tamási Rebeka írása
A rendszeres Bibliaolvasás során egyrészt a történeteket, imákat a saját életünkre, aktuális problémáinkra és kérdéseinkre próbáljuk vonatkoztatni, másrészt a teológiai, régészeti, nyelvészeti, történeti ismeretek bővülése miatt
egyre több „háttértudás” is a rendelkezésünkre áll. Ez utóbbi sokszor évszázados (félre)értelmezéseket változtat meg. Ezeken néha nevetünk egy jót (mint Mózes szarvain – régi félrefordítás a „dicsőség” helyett[1]), máskor próbára teszi a hitünket (amikor az adott bibliai „igazságon” alapuló társadalmi normák lesznek megkérdőjelezve, patriarchális társadalom, homoszexualitás kérdése).
Természetesen nem lehet egy egész könyvtárat kiolvasni, mielőtt az ember felütné a Bibliát. Még ha el is ismerjük a kiegészítő ismeretek fontosságát, hit nélkül olvasva a szöveg csak érdekes olvasmány, de nem kinyilatkoztatás.
„Szűz” olvasat azonban nincs. Hiába választja el valaki tudatosan a szöveget és a mögötte lévő tudományos ismereteket, hogy őt csak a Szentlélek vezesse az olvasás során: a saját élete és a kultúra, amiben él, észrevétlenül határozza meg, hogy mit hogyan lát bele a szövegbe.
Ha ma valaki Magyarországon Rut könyvét olvassa, eleve úgy közelíti meg a történetet, hogy ez egy letűnt kor tanulságos meséje, amit semmiképpen sem fog szóról szóra a saját életére vonatkoztatni. Nem fogja teljesen egészében átélni, milyen kiszolgáltatott lehetett Rut és Noémi özvegyen, vagy hogy milyen biztonságot jelentett számukra a levirátus intézménye. Egészen máshogyan hat a szöveg egy kenyai kis faluban, ahol a Rut könyvében leírt társadalmi szokások nagyon is ismerősek az olvasóknak. Musimbi Kanyoro[2] – Amerikában tanult teológus - hazatérvén egy bibliakört hozott létre a falujabeli asszonyokból, és megdöbbenve vette észre, mennyire máshogy közelítenek ők a történethez. A teológus saját maga is „új kultúrájának” hatása alá került, és az ő jóléti nyugati kultúrában gyökerező, teológia által meghatározott értelmezése jelentősen eltért egykori közösségének „naiv” értelmezésétől. A falujabeli nők egy az egyben a saját életükre vonatkoztatták a szöveget, mintha a Biblia minden sora csak nekik íródott volna, kultúrájuk, megszokott világrendjük pedig számukra is meghatározta az értelmezési kereteket. A faluban az egyik asszony lányát megerőszakolta a tanára. Hogy megmentsék a becsületét, hozzáadták egy idős férfihoz, aki így is hajlandó volt őt elvenni. A lány anyja Rut és Boász házasságára hivatkozott, mikor e lépés szükségességét firtatták. Kanyoro számára így vált személyes tapasztalattá az a banális, de igaz állítás, hogy
minden Bibliaolvasat függ az olvasó, a szöveg befogadójának kulturális és szociológiai helyzetétől.
Érdekes eljátszani egy-egy szövegrészlet különféle értelmezéseinek összevetésével. Ez akár még a hitünk szempontjából is gyümölcsöző lehet, mert mások („a mások”) esetleg mást vesznek észre, máshová kerülnek a hangsúlyok, és így lehetőségünk válik arra, hogy egy ismert bibliai történetet új fényben láthassunk.
Sokan azonban ragaszkodnak a saját felekezetük, egyházuk, vallási közösségük bevett értelmezéséhez, és nem hogy a határokat nem akarják feszegetni, de még a közelükbe se akarnak jutni. Maradnak a biztos keretek között, nehogy kihívás érje a hitüket. A kihívást támadásként értelmezik. Pedig a kihívás jelenthetné az önreflexiót, ezáltal pedig a hit mélyülését is.
[1] Kiv 34:29, https://www.nyest.hu/hirek/felreforditasok-bibliai-heberbol
[2] Musimbi R. A. Kanyoro: Introduction to Feminist Cultural Hermeneutics: An African Perspactive
