Általánosságban Indiát szokás „olvasztó tégelynek” nevezni, ami az én tapasztalatom szerint is igaz, így az indiai kereszténységet is az erős és meghatározó hindu kultúrán belül tudom értelmezni. Az Indiai kereszténységet az utazásom alatt megtapasztalt élmények alapján fogom kifejteni, ahogy azt én láttam, és a talált jelenségekre a magyarázataim is az általában Indiában tapasztalt élményekre tudom alapozni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének hagyományosabb értelemben vett indiai keresztények a vallási szinkretizmuson kívül, de ilyen közösségekkel nincs tapasztalatom. Amit nyújtani tudok, az egy másik perspektíva, ahogy a világ egy tőlünk távolabbi táján az emberek értelmezik a vallások kapcsolatait.

Kép forrása: https://scroll.in/

Általában Indiában mindenhol fellelhetők voltak keresztény templomok elvétve, de Kerala államban szembetűnően megszaporodtak, az egészen kicsi szentélyektől a hatalmas katedrálisokig, melyekből nem kevés a sok százéves épület. Kicsit utána néztem, és a keralai lakosság 18 százaléka keresztény, ami nem kevés ember, figyelembe véve, hogy az emberek száma ebben az államban meghaladja a 33 milliót.

Kerala és Goa államban régebb óta van kereszténység, minthogy az európai felfedezők megérkeztek volna ezekre a területekre, szóval sok évszázados, sőt, évezredes hagyománya van. Önmagukra a keralai keresztények úgy tekintenek, mint akiknek őseit már az első században megtérítette Szent Tamás. Ennek a történetnek nem sok valószínűséget tulajdonítanak, de az biztos, hogy a kereskedelmi útvonalakon keresztül valóban jóval korábban találkozott India a kereszténységgel, mint a portugálokkal, sőt, az iszlámmal. Azért a portugálokat említem, mert ők kezdtek először az európai hatalmak közül missziókat indítani Indiában. Szokás a kereszténységet India legelső, nem indiai eredetű vallásának tekinteni. Egyébként a harmadik legelterjedtebb vallás a mai napig a hinduizmus és az iszlám után, amivel megelőzi a buddhizmust.

kép forrása: wikipédia

Az mégiscsak kevésbé érdekes, hogy mi a története a kereszténységnek Indiában, és a száraz népszámlálási adatok sem biztos, hogy olyan izgalmasok, inkább az indiaiak hozzáállása a valláshoz általánosságban ami figyelemre méltó. Persze egy ekkora területű és népességű, rendkívül színes kultúrájú országról nem akarok általánosságban írni, de az általam megkérdezett emberek nagyon rugalmasan kezelik a vallások közötti ellentéteket. Akikkel beszéltem nem voltak jártasok a hindu filozófiában, inkább élik azt, a hitüket tekintve meg azt mondják, hisznek Istenben és bármilyen templomba vagy mecsetbe bemennek imádkozni hozzá. Azt hozzáteszem, hogy ez a hozzáállás nem csak az én tapasztalatom szerint van így. Sok Indiát többször bejárt ismerősöm és indológusok tapasztalata is ez.

Egy ezt tükröző kedves sztori, hogy a youtube-on hallgattam egy Sivához szóló dalt, ami alá egy indiai muszlim oda kommentelte, hogy bár ő muszlim, mégis imádja Sivát és szereti hallgatni a neki szóló éneket. Egy indiai mecsetről is szól legenda, ahol a mecsetet egy indiai istenség védte meg a támadásokkal szemben, így előtte is tiszteletet tesznek a helyi muszlimok. Indiaiakon kívül jordániai és izraeli muszlimokkal volt szerencsém eddig beszélgetni, de itt elképzelhetetlen lett volna hasonló összeférhetőség. Sajnos bizonyos politikai helyzetek miatt megújulni látszik a muszlimok és hinduk közötti konfliktus, de azt gondolom, még mindig el lehet kapni a vallási nyitottságot a mai Indiában.

Bár sajnos magukat határozottan kereszténynek mondó emberekkel nem beszéltem arról, mennyire fér bele számukra ez a grandiúzus vallási szinkretizmus, kisebb megfigyeléseim vannak erre vonatkozólag. Több hindu ünnep alkalmával a hindu templomokból kiemelik és körbe viszik a templom központi istenségének szobrát, miközben emelvényen vagy szekéren körbe viszik, zenélnek, táncolnak, buliznak, énekelnek, ünnepelnek. Megszokott látvány volt, hogy egy kisebb csoport valahol éppen ezt csinálja, ugyanis az óriási hindu pantheonból mindig van valakinek szülinapja, ami ünnepre adhat okot. Keralában viszont megakadt a szemem egy ilyen csoporton, ami kicsit más volt, mint az addig látottak. Ugyanúgy félmeztelenül, indiai zenével ünnepeltek tradicionális vallási öltözetben, csak épp nem egy hindu templom istenszobrát, hanem egy keresztény templomban lévő keresztény szentnek a szobrát vitték körbe. Ez alapján azt gondolom, hogy sikerült indiai környezetbe integrálni a kereszténységet.

Képek forrásai: http://www.bhagavatam-katha.com/ , https://www.catholicfocus.in/

Szintén meghatározó élmény a keresztény csoportokat illetően Sri Lanka. Furcsa, de gyakran vonzóbbá válik egy vallás, ha az adott helyen kisebbségben van. Talán ezért vonzó sok embernek Európában egy olyan vallás, aminek még nem ismeri az árnyoldalait, és különlegesnek tűnik egy minden oldalról betámogatott, többség által követet vallással szemben. Így vált újra egzotikussá számomra a hinduizmus és a kereszténység is Sri Lankán, ahol a népesség zöme (70%-a) buddhista. Itt rengeteg barokk stílusú keresztény templomot láttunk, aminek nagy részét a hollandok hagyták hátra.

Egy kis boltban megkérdezte az eladó honnan jövünk. Elmondtuk, hogy Magyarországról, amit természetesen nem ismert, de mikor belöttük együtt, hogy Európában van, nagyon lelkes volt, hogy imádja ezt a helyet meg az országunkat a kereszténységünk miatt. Az ő családja pedig több generáció óta keresztény és büszkén mesélte, hogy az ő gyerekeit is keresztény iskolába járatja, keresztény módjára neveli. A bolt falán is keresztény szentek voltak.

Annyira lelkes volt és egyben lelkesítő az eladó, hogy inkább elhallgattam azt a tényt, hogy buddhista családban nőttem fel és nem vagyok keresztény. Olyan volt, mint amikor egy idegennyelvű ember lelkesen mondja a nevedet rosszul, és inkább már nem szólsz neki, hogy nem így hívnak. Egy török gyrososnak Budapesten, akivel gyakran beszélgettem, így maradtam Endre helyett végérvényesen Imre. Ugyanígy maradtam a kis boltban keresztény és büszke is voltam rá. Ugyan ez megtörtént velem egy hindu férfival is Sri Lankán. Ültem egy buszon és egy szent növény magja lógott a nyakamban felfűzve, amit a hinduk szoktak hordani. A buszon összebarátkozott velem a hindu férfi, aki nagyon megörült, hogy találkozott egy másik hinduval.

Saját kép, Sri Lankai templom

Azért nem volt nekem fontos, hogy megpróbáljak magyarázkodni a saját vallásomról, mert számomra simán megférnek egymás mellett, tudom vállalni, hogy hindu vagyok, hogy buddhista, és annak ellenére, hogy sokan nem fogadnak el annak, azt is, hogy keresztény. Sokkal jobban érdekelnek mára a vallási elemeken és tanításokon túl, az emberek és a cselekedeteik. Az, hogy hogyan tekint magára egy kultúrában, mint a vallásának képviselője, aminek nagy valószínűséggel úgy sem tud megfelelni senki, de egy folyamatos iránymutató és kapaszkodó lehet.

Az én következtetésem, hogy egy indiainak lehet egyszerre iránymutatója Krisztus és Krisna is, vagy bármelyik szent valaki a világon. Nem az a célom, hogy a szinkretizmus lazaságát hirdessem, sokkal inkább bemutatni egy másik perspektívát, ahogy a világot tekinteni lehet. Mindig jól jön, ha több szempontból rálátunk egy jelenségre, így a kereszténység más megközelítésére és az indiai „beolvasztó” szellemiségre is.