Magyarországon az utóbbi években egyre többet hallhatunk a keresztény egyházban elkövetett szexuális visszaélésekről. Ám tőlünk nyugatra már sokkal régebb óta folyik a diskurzus a valláson belüli visszaélésekről és kiterjed más vallások egyházaira is, például a buddhista egyházra. Annak ellenére, hogy itthon egyre több egyházi visszaélés kerül napvilágra, még mindig rengeteg tévhittel találkozhatunk, például azzal a közhiedelemmel, miszerint a vallási visszaélések csak a keresztény egyházra korlátozódnak, és a békésen meditáló szerzetesek sose követt(n)ek el ilyen dolgokat. A Felszabtéren egy olyan cikksorozatot indítunk el, amelyben a buddhista egyházban elkövetett és napvilágra került szexuális (és egyéb) visszaélésekről fogunk beszámolni. Ezzel nem az a célunk, hogy a buddhizmust szembe állítsuk a kereszténységgel, hanem sokkal inkább az, hogy felhívjuk arra a figyelmet, hogy az abúzusok függetlenek különböző vallási eszméktől, vagy tanításoktól és a probléma gyökerét a vallási intézmények felépítésében kell keresni. Tokai Zsófia írása. 

a Dalai Láma és Szakjong Mipham a Shambala egyház vezetője

A buddhizmusról az a tévhit terjedt el a közvélekedésben, hogy egy békés, egyenlőségre alapuló vallás, ezért mentes mindenféle erőszaktól. Ez természetesen nem fedi le a valóságot, mert mint minden világvallás, úgy a buddhizmus is intézményesített keretek között létezik. Ahogy haladunk felfelé az egyházi ranglétrán, a hierarchia tetején egyre több hatalommal járó pozíciót találhatunk. A vallásos visszaélések annál gyakoribbak, minél inkább egyetlen ember köré összpontosul a hatalom. Így amikor erőszakról beszélünk a vallásosság kontextusában, akkor nem az egyénre kell helyezni a fókuszt, hanem a rendszerre melyben az abúzusok nem csak létrejönnek, hanem el is tussolják azokat. Az egyházi személyek egy olyan struktúrában követik el az erőszakot, melyben a hatalom köré szerveződnek ezek a tekintéllyel (és persze hatalommal) járó pozíciók. 

A buddhizmusban  – hasonlóan a hinduizmushoz  – a vallási gyakorlatok alapját képezi a megkérdőjelezhetetlen mester-tanítvány viszony. Ez a buddhizmus harmadik irányzatában, a vadzsrajánába a leghangsúlyosabb. Mivel ez az iskola Tibetben terjedt el a leginkább, ezért néha tibeti buddhizmusként is szokás rá hivatkozni. Biztosan sokan hallottak már a híres tibeti buddhista mesterről Csögyam Trungpáról, aki a hetvenes évek hippi őrületében hatalmas kuriózumnak számított a spiritualitásra kiéhezett közönség számára. Miután több könyvet megtöltő tanítást és “orgiázást” lezavart a hetvenes évek Amerikájában, meg is alapította saját egyházát, a Shambala szervezetet. 

Honnan is ered a Shambala elnevezés? A szervezet honlapján azt lehet olvasni, hogy Shambala egy ősi királyság volt, amelynek a lakói híresek voltak a végtelen együttérzésükről és bölcsességükről. A legenda szerint a hely lakói nem maguktól lettek ilyenek, hanem maga Buddha adott tanításokat Shambala uralkodójának, aki tovább adta népének ezt a tudást. Ez a tudás azóta tanítóról tanítóra száll, akiket Szakjongnak vagyis Föld-védelmezőknek neveznek. Csögyam Trungpáról azt mondják, ő volt a modern világ egyik ilyen tanítója. Azt állította, hogy az emberiségnek sürgetően szüksége van a shambalai tudásra, hogy egy együttérzőbb és boldogabb világot tudjunk teremteni. Ez az egész legenda az ősi a tudás tovább öröklődéséről azért érdekes, mert ezek az emberek, akik ezt a tudást birtokolják, megvilágosodott mesternek vannak elkönyvelve, vagyis minden egyes szavuk és minden tettük egyszerűen megkérdőjelezhetetlen, mert ők azok, akik egy olyan tudást birtokolnak, aminek az átlag ember még nincs birtokában. Ez nem csak egy vélemény amit én most leírok, hanem ennek merev intézményesített rendszere van: azok, akik ezt a buddhista vonalat követik, azoknak guruként, vagyis az abszolút igazság birtokosaiként kell tekinteniük ezekre az emberekre. Az intézmény így biztosítja azt, hogy a hatalmi személyek felé abszolút engedelmességgel és tisztelettel tartozzanak a vallásgyakorlók. 

Csögyam Trungpa halála után vajon ki lett a következő Szakjong, ennek a shambalai tudásnak a birtokosa? Nem más, mint Csögyam Trungpa fia, Szakjong Mipham, akit egy nagy tudású tibeti mester inkarnációjaként (megtestesüléseként) ismertek fel, majd 1995-ben nem csak szimbólikusan, hanem gyakorlatilag is trónra ültették. Ő lett a Shambala egyház vezetője és az új Szakjong, aki jelenleg birtokolja ezt a hatalmas tudást. Szakjong Mipham nem csak az ősi tudást örökölte az apjától, hanem az alkohol és a bulizás iránti szenvedélyes odaadását is. Az egyik “szemtanú” szavaival leírva: “Az összes parti ugyanazt a mintát követte. Ivással zenével és egymás heccelésével kezdődtek. A buli néhány pontján ételt szolgáltak fel, de aztán folytatódott az ivás. A legtöbbünk nagyon berúgott, de kevesen annyira, mint Szakjong Mipham maga."

2018 februárjában aggasztó hírek kezdtek el megjelenni a szervezetről. Több cikk szexuális zaklatásról számolt be, de még nem hozták nyilvánosságra az elkövetők nevét. Ezeknek a cikkeknek az alapját egy olyan jelentés képezte, amelyet a Buddhist Project Sunshine (BPS) nevű szervezet tett közzé. A szervezet alapítója Andrea Michelle Winn, aki második generációs shambalai gyakorló volt és abból a célból hozta létre a projektet, hogy teret adjon a túlélőknek arra, hogy elmondhassák azt, amit elkövettek ellenük ezek a buddhista tanítók. Ez még csak az első jelentés volt, de már ebben nyíltan ki volt mondva, hogy a szervezeten belül már régóta több vezető tanító visszaél a pozíciójával, sőt van aki gyerekekkel szemben követett el szexuális erőszakot, de a jelentés nyilvánosságra kerülésekor még mindig tanítói pozícióban volt a Shambalában. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy ezekről a szexuális visszaélésekről a közösség több tagja is tudott, csak nem tettek semmit. Az egyik túlélő elkezdett beszélni a gyermekkori bántalmazásról, de a vezetők erre titkos gyűlést szerveztek, majd fenyegető emaileket küdtek neki, amelyek arról szóltak, hogy ne beszéljen többet az ellene elkövetett bántalmazásról. A túlélőket az egyházi vezetők hallgattatták el. 

A második jelentés azért készült el többek között, mert számos túlélő az első jelentés után megkereste emailben a Buddhist Project Sunshine vezetőjét, amelyben megnevezték Szakjong Miphamot, mint szexuális erőszak elkövetőt. Mindegyik túlélő részletesen beszámol az ellenük elkövetett szexualizált erőszakról és a vallási bántalmazás egyéb megnyilvánulásairól. Itt egy rövid kitérőt érdemes tenni arra nézve, hogy az egyházi szexuális erőszak csak az egyik formája a vallási bántalmazásnak, annak ellenére, hogy erről esik a legtöbb szó a médiában, fontos hangsúlyozni, hogy vallási abúzusnak számít a lelki, szóbeli, gazdasági és fizikai erőszak is.

Miután felszólították Szakjong Miphamot, hogy lépjen vissza a vezetői pozíciójából, kiadott egy bocsánatkérő levelet a Shambala közösségnek, amelyben arról nyilatkozott, hogy lemond a tisztségéről, elvonulásba megy, ahol önreflexiót fog gyakorolni. Az emberi esendőségre hivatkozott, majd sajnálatát fejezte ki, hogy fájdalmat okozott a közösség tagjainak. Fontos kiemelni azt, hogy ezt a levelet valószínűleg nem egyedül írta meg, hanem egy egész csapat volt mögötte, akik tudták, hogyan és mit kell nyilatkozni, hogy jó színben tüntesség fel Szakjong Miphamot.

Szakjong Mipham csak azután kért "bocsánatot", miután már nagyobb média nyilvánosságot kapott az ügy és a saját közössége is felszólította, hogy mondjon le. Addig is tudott arról mit követett el, többen meg is keresték őt azzal, hogy hagyja abba az abuzív viselkedését, de valamiért mégse jutott eszébe lemondani a hatalmi pozíciójáról és abbahagyni a bántalmazó viselkedését. A csavar az egész történetben a BPS beszámolója szerint, az, hogy Szakjong Mipham lemondása a valóságban úgy nézett ki, hogy a követői azért ott maradtak a szervezetben és támadni kezdték a BPS vezetőjét és célkitűzéseit. A történetnek még mindig nincs vége, mert Szakjong Mipham, egy év "elvonulás" után (miközben semmilyen jogi következményekkel nem kellett szembenéznie) visszatérne a tanítói pozíciójához, vagyis menne minden tovább úgy, mintha mi sem történt volna. A Shambala egyik rangidős tanítója erre egy nyílt levélben reagált és felháborodását fejezte ki Szakjong Mipham érzéketlenségéről, majd benyújtotta a lemondását.