Felettébb tisztességtelen módon, egészen egyszerűen politikai eszközként használják fel a hitet, instrumentalizálják a vallási érzületet és az egyes egyházakat, s politikai érdekeiket kihasználandó anyagi pórázon tartják az egyházakat, ráadásul még arról is ők döntenek, hogy ki viselheti az egyházi státuszt, s büntetésből ki nem. A hitet tehát politikai eszközzé silányították, ám – s ez különösen fájdalmas és szánalmas, hogy – az egyházaknak mindehhez nincs szavuk, hiszen nyakukon a financiális függőség póráza. Összegezve: a magyar egyház nem néz szembe a múltjával, a magyar egyház kizárólagos és idejétmúlt nemzeti fogalmakban gondolkodik, s a magyar egyház engedelmesen tudomásul veszi, hogy a politika szolgálólányává devalválódott.[1]
Fotó: olkt.net
