Ferenc pápa augusztusban kezdte el hat héten át tartó katekézis sorozatát a világjárvány adta új helyzetben, melynek címe: Meggyógyítani a világot. Az eddig elhangzott négy részt foglaljuk össze Ferenc pápa saját szavaival.
1. rész: Mélységében gyógyíthatjuk meg az igazságtalan struktúrákat és a romboló eljárásokat, melyek elválasztanak egymástól, az emberi családot és a földünket is veszélyeztetve.
A világjárvány továbbra is súlyos sebeket okoz, lerántva a leplet a sebezhetőségünkről. Sok ember meghalt, rengeteg a beteg az összes földrészen. Számos személy és család bizonytalanságban él a társadalmi-gazdasági problémák miatt, melyek főként a legszegényebbeket érintik.
A hit, remény és szeretet örömhírével való új találkozás teremtő és megújuló lelkület befogadására indít minket. Ilyen módon képesek leszünk átalakítani emberi gyengeségeink fizikai, lelki és társadalmi gyökereit. Mélységében gyógyíthatjuk meg az igazságtalan struktúrákat és a romboló eljárásokat, melyek elválasztanak egymástól, az emberi családot és a földünket is veszélyeztetve.
Az emberi személy méltóságának és a közjónak az alapelve, a szegények iránti megkülönböztetett választás alapelve, a szolidaritás és szubszidiaritás alapelve és végül a közös otthonunk gondozásának alapelve.
Kérdezzük meg magunktól, hogy miként tudjuk segíteni ma a világot meggyógyítani. A századok során és az evangéliumok fényénél az egyház kifejlesztett néhány lényeges társadalmi alapelvet, melyek előre vihetnek minket egy számunkra szükséges jövő előkészítésében. Az emberi személy méltóságának és a közjónak az alapelve, a szegények iránti megkülönböztetett választás alapelve, a szolidaritás és szubszidiaritás alapelve és végül a közös otthonunk gondozásának alapelve.
Mindezek segítik a társadalom vezetőit és felelőseit, hogy előre vigyék a gyarapodást és most a világjárvány esetében a személyes és társadalmi hálózat gyógyítását. Ezek az alapelvek, különböző módon ugyan, a hit, remény és szeretet erényeinek a kifejeződései.
2. rész: Minden személyben, legyen bármilyen színű, nyelvű vagy állapotú, az emberi méltóságot kell meglátni, mely együtt jár társadalmi, gazdasági és politikai következményekkel
A pandémia megmutatta, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk és hogy mennyire egymáshoz kapcsolódik az életünk. Ha nem törődünk egymással, kezdve a legutolsókkal, akiket leginkább sújt a járvány, beleértve a teremtett világot, akkor nem tudjuk meggyógyítani a világot.
Mindazonáltal a koronavírus nem az egyetlen leküzdendő betegség, mert a világjárvány tágabb társadalmi betegségeket hozott felszínre. Ezek egyike a személy torz szemlélete, mely félreismeri a méltóságát és annak kapcsolati jellegeit. Néha úgy tekintünk a másikra, mint tárgyakra, amiket használat után leselejtezünk. Valójában ez a szemléletmód megvakít és önzően agresszív leselejtezésre indít, mely fogyasztási cikké alakítja át az emberi személyt
Az Isten által teremtett harmónia ellenben azt kéri, hogy tekintsünk a másikra, a problémáira, hogy közösségben legyünk egymással. Minden személyben, legyen bármilyen színű, nyelvű vagy állapotú, az emberi méltóságot kell meglátni. A harmónia ugyanis arra vezet, hogy felismerd az Isten teremtette emberi méltóságot, nemde?
Miközben mindnyájan fáradozunk a vírus csapásával szemben, a hit arra indít, hogy komolyan és tevékenyen kötelezzük el magunkat az emberi méltóság megsértése iránt közömbös magatartással szemben.
Az emberi méltóságnak ez a megújított öntudatosítása együtt jár társadalmi, gazdasági és politikai következményekkel. Istentől kapott ajándékként kell tekinteni a testvérre és az egész teremtett világra. Így a testvérre együttérzéssel nézünk, nem pedig megvetéssel és ellenséges érzéssel. A hit fényénél, a kegyelem segítségével, lelkes teremtőképességgel feloldhatjuk a történelem drámáit. Miközben mindnyájan fáradozunk a vírus csapásával szemben, a hit arra indít, hogy komolyan és tevékenyen kötelezzük el magunkat az emberi méltóság megsértése iránt közömbös magatartással szemben. A közömbösségnek ez a magatartása együtt jár a leselejtezés kultúrájával, a hit ellenben azt igényli, hogy gyógyuljunk ki önzéseinkből.
3. rész: A szegények iránti kiváltságos választás egy olyan etikai-társadalmi követelmény, mely Isten szeretetéből ered és ösztönzést ad egy olyan gazdaságra, melynek középpontjában a szegények állnak.
A világjárvány feltárta a szegények nehéz helyzetét és a világban uralkodó nagy igazságtalanságot. A vírus, miközben nem tesz különbséget az emberek között, pusztító útja során nagy egyenlőtlenségeket és diszkriminációt talált, és azt meg is gyarapította. A világjárványra adott válasz tehát kettős. Egyfelől nélkülözhetetlen megtalálni a kicsi, de félelmetes vírus gyógyítását, mely az egész világot térdre kényszeríti. Másfelől pedig gyógyítani kell a nagy vírust, a társadalmi igazságtalanság vírusát, az egyenlőtlenség, a leggyengébbek védelme hiányának a vírusát. A gyógyításnak ebben a kettős válaszában az evangélium szerint nem hiányozhat a szegények iránti kiváltságos választás.
A szegények iránti kiváltságos választás az evangélium szíve. Az első, aki ezt megtette, Jézus. A betegek, szegények és kirekesztettek között állt és Isten irgalmasságát mutatta meg nekik. Sokszor tisztátalannak ítélték, mert a betegekhez, leprásokhoz ment, akik a Törvény szerint tisztátalanok voltak. Ő valóban kockáztatott, hogy közel legyen a szegényekhez. Éppen ezért Jézus követői arról ismerhetők fel, hogy közel állnak a szegényekhez, a kicsikhez, a betegekhez, a bebörtönzöttekhez, a kizártakhoz, az elfeledettekhez. Némelyek tévesen azt gondolják, hogy ez csak kevesek feladata, de a valóság az, hogy a szegények iránti kiváltságos választás az egész egyház küldetése, ahogy Szent II. János Pál pápa mondta.
Minden keresztény személy és közösség arra hivatott, hogy Isten eszköze legyen a szegények felszabadítására és támogatására, oly módon, hogy teljesen beépülhessenek a társadalomba. A szegényekkel való osztozás kölcsönös gazdagodást jelent. Ha pedig léteznek beteg társadalmi struktúrák, melyek megakadályozzák számukra, hogy a jövőről álmodjanak, akkor velük együtt dolgozva meg kell azt gyógyítani és meg kell változtatni. Ehhez vezet el Krisztus szeretete, aki a végsőkig szeretett bennünket, egészen a határokig, a perifériáig. A perifériákat elvinni a központba, azt jelenti, hogy életünket Krisztusra összpontosítjuk.
A szegények iránti kiváltságos választás egy olyan etikai-társadalmi követelmény, mely Isten szeretetéből ered és ösztönzést ad egy olyan gazdaságra, melynek középpontjában a szegények állnak.
Milyen szomorú lenne, ha a vakcina a leggazdagabbak kiváltsága lenne, ha egyik vagy másik nemzeté lenne, nem pedig mindenkié. És milyen botrány lenne, ha a gazdasági segítség, főként közpénzekből, azokra a gazdaságokra összpontosítana, melyek nem járulnak hozzá a kirekesztettek bevonásához, az utolsók előmozdításához, a közjóhoz és a teremtett világ védelméhez?
Ha a vírus újból megerősödne egy, a szegények és rászorulók iránti közömbös világban, akkor meg kell változtatni ezt a világot, méghozzá Jézus példájával, aki az átfogó isteni szeretet orvosa
4. rész: A társadalom beteg a rossz gazdasági növekedés miatt, mely nem veszi számításba az alapvető emberi értékeket. Amikor az ember birtoklása és uralkodása milliókat kizár az elemi javakból, akkor mi ezt nem nézhetjük tétlenül
A világjárvány nyilvánvalóvá tette és elmélyítette a társadalmi problémákat, főként az igazságtalanságot. Egyszerűen szólva: a gazdaság beteg. Megbetegedett. A társadalom beteg a rossz gazdasági növekedés miatt, mely nem veszi számításba az alapvető emberi értékeket. Ma a világban kevés dúsgazdag többet birtokol, mint ami az egész emberiségre marad, vagyis nagyon gazdagok egészen szűk csoportja többet birtokol, mint ami az egész emberiségre marad.
A társadalmi egyenlőtelenség és a környezet pusztulása együtt jár és közös gyökerű a birtokolni akarás bűnével, mely uralkodni akar a fivérek és a nővérek fölött, de uralni akarja a természetet és magát az Istent is. Ám ez nem a teremtés terve.
Ez az igazságtalanság az égre kiált. Ugyanakkor ez a gazdasági modell közömbös a közös otthon csapásai iránt. Nem törődik a közös otthonnal. Közel járunk ahhoz, hogy sok ponton túllépjünk a mi csodálatos földgolyónk határértékein, ami súlyos és megfordíthatatlan következményekkel jár. Ilyenek a biodiverzitás elvesztése, a klímaváltozás a tengerszint növekedésével és a trópusi erdők elpusztításával. A társadalmi egyenlőtelenség és a környezet pusztulása együtt jár és közös gyökerű a birtokolni akarás bűnével, mely uralkodni akar a fivérek és a nővérek fölött, de uralni akarja a természetet és magát az Istent is. Ám ez nem a teremtés terve.
A mi felelősségünk, hogy a föld gyümölcsei mindenkihez eljussanak és ne csak egyesekhez. Ahogy a Zsinat tanítja: „Az embernek tehát, amikor a teremtett javakat használja, úgy kell tekintenie jogosan birtokolt vagyonát, hogy az nemcsak a sajátja, hanem egyúttal közös is, abban az értelemben, hogy ne csak önmagának, hanem másoknak is hasznára lehessen” (GS 69). Mi a föld kezelői vagyunk, nem pedig birtokosai. A politikai hatalom joga és kötelezettsége, hogy a közjó érdekében szabályozza a tulajdonjog törvényes gyakorlását. A magántulajdon alárendelésének elve a javak egyetemes rendeltetésének, valamint felhasználásuk egyetemes joga a szociális magatartás „aranyszabálya” és „az egész társadalmi-etikai rend legelső elve”.
Amikor azonban az ember birtoklása és uralkodása milliókat kizár az elemi javakból, akkor mi ezt nem nézhetjük tétlenül. Jézusra kell tekintenünk azzal a bizonyossággal, hogy az ő szeretetében, tanítványainak közösségén keresztül kell együtt működnünk azzal a reménységgel, hogy valami mást és jobbat teremthetünk együtt és közösen. Mint ahogy az első keresztény közösségek tették, egy szívvel, egy lélekkel. A mostani válsághelyzetből nem jöhetünk ki ugyanúgy: vagy jobban vagy rosszabbul jövünk ki ebből a válságból és ebben áll a mi választásunk.
Források:
https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2020-08/papa-katekcezis-virus-gazdasag.html
https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2020-08/papa-katekezis-jarvany-remeny-gazdasag.html
