Végigolvastam a Btk. 208. paragrafusát, amiben a kiskorú veszélyeztetése a téma. Azt gondolom, hogy Gulyás Gergely jó nagy politikai blöfföt csinált azzal a kijelentésével, hogy vizsgálni kell azokat az óvodákat, ahol felolvasnak a Meseország mindenkié c. mesekönyvből, mert felmerülhet a kiskorú veszélyeztetésének bűncselekménye. Hangzatos gumicsontjára azonnal ráugorva a csepeli fideszes polgármester rögtön betiltotta az összes csepeli óvodában a könyvet. Számomra ebből három kérdés adódik: 1. a társadalmi kisebbségek iránti érzékenyítés (s nemcsak a melegekről van szó a könyvben, hanem szegénységben élő, bántalmazott/elhanyagolt, roma, idős vagy örökbe fogadott szereplőkről) mióta és milyen értelemben számít a kiskorú veszélyeztetésének? Mennyiben károsítja ez testi, lelki, érzelmi és erkölcsi fejlődésüket? 2. Hogy jön ahhoz egy politikus, hogy saját pártja politikai bullshit-jét tilalom formájában rákényszerítse több óvópedagógia intézményre? Csak azért, mert ő a fenntartó? Milyen módon marad így meg a pedagógiai szakma pártpolitikai függetlensége? Vagy holnap majd, amikor a fanatizmusnak még az eddigieknél is nagyobb teret enged a fidesz, arra is kötelezni fogják az iskolákat, hogy tagadniuk kell az evolúciót és tanítani azt, hogy már pedig a Föld lapos, meg hogy a nő csak másodrangú emberi lény? Mert ez a következő lépés! És a harmadik, a fidesz tényleg ennyire hülyének nézi a saját szavazóit, hogy mivel úgysem értenek a joghoz, bevesznek egy ekkora cumit is? - Perintfalvi Rita írása.
Most persze ne is beszéljünk arról, hogy mindez egy tipikus populista elterelő hadjárat. Mert amíg a fidesz hívők, meg az egész szélsőjobb a gumicsontot rágják, talán nem tűnik fel senkinek, hogy milyen súlyos válságba került a magyar gazdaság ill. hogy egyre ijesztőbbek a számok koronavírus ügyben.
Másrészről viszont a napokban egy sereg szívszorító reakciót olvastam, amelyekben olyan melegek ill. meleg szülők fogalmazták meg félelemmel teli aggódásaikat, akiket ez a legújabb kultúrharc létükben fenyeget. Hiszen amióta Dúró Dóra nekiállt ledarálni a könyvet, felerősödött az az üzenet, hogy ezeknek az embereknek a létét is el kellene törölni. Főleg azért, mert veszélyeztetik a gyermekeket. Még a sajátjaikat is! Te Úristen!
Fotó: hu.euronews.com
Azt hiszem a kiskorú veszélyeztetését éppen Dúró üzenete meríti ki bőségesen. Hiszen egy embercsoport megsemmisítése a lényege. Lehet-e bármi ennél erkölcsileg rombolóbb? Hát nem hiszem. Szóval szerintem éppen Dúró Dóra és a hozzá hasonlóan nyilatkozók vádolhatók most meg azzal, hogy veszélyeztetik a kiskorúakat gyűlöletkeltő magatartásukkal.
Ami engem igazán bosszant ebben a diskurzusban az az, hogy egyre inkább a bántalmazó retorika válik a politika beszéd „normalitásává”.
Eddig hasonlót gyakran az egyházi prédikációk kapcsán meséltek nekem a hívők. Amikor a vasárnapi mise után darabokban kellett összekaparniuk magukat a papjuk spirituális bántalmazó szavai hallatán. Aki olyan stílusban és hangnemben beszélt a homoszexualitásról, ami köszönőviszonyban sincsen a jézusi szeretet parancsával. Sőt még a Katolikus Katekizmussal sem, amit ebben a témában viszont úgy tűnik, hogy csak Karácsony Gergely képes helyesen értelmezni (lásd szivárványos zászlós beszéd). No, meg Bolgár György, aki megpróbálta kiszedni Osztie Zoltán plébánosból, hogy a nyílt b*zizás milyen értelemben tekinthető keresztényi magatartásnak és hogyan egyeztethető össze azzal, amit a katekizmus tanít, hogy a melegeket
„tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.” (KEK 2358).
A Meseország mindenkié könyvet kinek sikerült „tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel fogadnia”? Dúró Dórának? Gulyás Gergelynek? Persze, lehet azzal a maszlaggal játszani, hogy egy kicsi, idehaza szinte eddig is teljesen jogfosztott kisebbségi csoport a többség erkölcsének és életformájának teljes megrontására törekszik. S most mindezzel egy ártatlannak tűnő mesekönyv álarcát magára húzva próbálkozik. Lehet ezzel a politikai blöffel uszítani, lehet vele emberek életét teljesen tönkretenni. Lehet vele még többeket elüldözni az országból. Persze lehet!
Csakhogy ki fogja megfizetni majd ennek az árát? A jövő generációja?! Pont azok a gyermekek, akiket látszólag meg akarnak védeni a harsogó politikusok, meg mindenféle petíciót gyűjtő oldalak. De hát mire is tanítják őket mindezzel? Az érzéketlenségre! Mind egyéni, mind pedig társadalmi szinten! Arra, hogy ne váljanak nyitottá azokkal szemben, akiket elsőre talán nem is értenek meg, akik valamiért „másnak” tűnnek. Hogy ne az értéket és pozitív meglepetés lehetőségét lássák az újjal, a „mással” való találkozásban, hanem mindez félelmet és szorongást keltsen bennük. Hogy inkább zárkózzanak be, forduljanak el. Mennyire tekinthető keresztényi erénynek, amikor arra neveljük a gyermekeket, hogy növesszenek magukra egy második bőrt, az érzéketlenség bőrét? És soha ne törődjenek senki mással magukon és a saját boldogulásukon kívül, még akkor se, ha éppen a szemük előtt szenved vagy hal éhen, vagy alázzák porig a politikusok vagy az egyházi emberek. Arra tanítjuk őket, hogy maradjon hideg a szívük, amikor másokat szemük láttára fosztanak meg emberi méltóságuktól. Hogy ne emeljék fel a szavukat akkor sem, amikor érzékelik, hogy sokak életének mindennapi részévé válik a rettegés, mert az etikátlan politika a félelmükből akar tőkét kovácsolni magának. Tényleg azt akarjuk, hogy ilyen legyen a jövő generációja?
Valóban azt gondolom, hogy meg kell védenünk a jövőt. S meg kell védenünk a gyermeinket. De nem azoktól a mesekönyvektől, amelyek ki akarják nyitni a szívüket mások felé, hanem azoktól az etikátlan politikusoktól, akiknek semmi nem elég drága ahhoz, hogy hatalmukat fenntartsák. Akik bármit és bárkit fekáldoznak saját önző hatalommániájuk oltárán. Még az ártatlan gyermekeket is, még a szebb, emberibb és igazságosabb jövő utolsó reményét is. Ezt nem hagyhatjuk! Hagyják békén a gyerekeinket! Itt a vörös vonal! Meseország pedig mindenkié és az is marad!
Szerző: Dr. Perintfalvi Rita teológus, a Gráci Egyetem Katolikus Fakultásának tanára
