Két gondolat mára Gustavo Gutiérrez perui atyától.

Fotó: https://www.swisstopo.admin.ch/en/knowledge-facts/knowledge.detail.news.html/swisstopo-internet/news2018/didyouknow/180730.html

A remény nem ugyanaz, mint az optimizmus. Az optimizmus csupán tükrözi a vágyakozást arra, hogy a külső körülmények egy nap majd csak jóra fordulnak. Az optimizmussal önmagában nincsen gond, de valójában nem mindig van rá okunk, hogy optimisták legyünk. A teológiai értelemben vett remény azonban sokkal többet jelent puszta optimizmusnál:

a remény azon a meggyőződésen alapul, hogy Isten jelen van és működik a mi életünkben is.

A remény Istentől kapott ajándék, azért hogy nehéz időkben is tartsa bennünk a lelket. Charles Péguy a reményt a hit és a szeretet kistestvéreként képzelte el, aki a nagyok között sétál, és amikor az idősebbek elfáradnak, a kishúg új életet és energiát táplál beléjük. A remény nem engedi a hitünket meggyengülni, a szeretetünket meginogni. 

A keresztény öröm nem egy adott tárgyhoz kötődik, hanem Isten feltétlen szeretetének a megtapasztalásához. Tehát a keresztények öröme abból fakad, hogy megismerik Istent és abból, hogy Isten akaratát követve próbálnak meg élni. Örülünk, ha Istent ünnepelhetjük. 

A szöveg forrása:

 https://www.americamagazine.org/faith/2003/02/03/remembering-poor-interview-gustavo-gutierrez