Az első „lockdown” arról szólt, hogyan tudjuk a mindennapjaink rutinját megváltozott körülmények között megőrizni, átalakítani kisebb-nagyobb veszteségekkel együtt. A vírushelyzet mindenhol változásokat generált, új, kényszerszülte ötleteket hozott a felszínre. Afganisztánban sem történt ez másképp, ugyanúgy szükség volt (van) a kreatív problémamegoldó képességre, rugalmasságra a túlélés érdekében.
https://foreignpolicy.com/2020/04/28/afghanistan-coronavirus-lockdown-starvation-war/
Fresha a 19 éves mérnöki karon tanuló egyetemista a Covid-19 járvány előtt, hónapokig tartó munkával építette fel a franchise üzletét: a Banu konyha ételszállító láncot. A lány több másik női sofőrrel együtt naphosszat szelte Kabul utcáit hamburgert és rizst árusítva a döbbent, zömmel férfi munkásoknak. A vásárlóközönségnek beletelt néhány hónapba, hogy túllendüljenek a női motorosok látványa okozta sokkon, de amint megszokták a jelenséget, támogatóan álltak hozzá a kezdeményezéshez. Ugyanis viszonylag tabudöntögetésnek számítottak a városszerte napelemes riksákkal cikázó afgán nők és az, hogy az egész biznisz is az ő kezükben volt.
A fiatal mérnökjelöltnek minden munka jól jött, hiszen a hattagú családjában ő a fő kenyérkereső. A főváros az egyik legdrágább résznek számít Afganisztánban, így a megélhetési költségek magasak, ráadásul a saját egyetemi tanulmányait is ő finanszírozta. A járványhelyzet kitörésével azonban minden megváltozott.
Eljött a márciusi kijárási korlátozás Afganisztánban is, ami Freshtát rákényszerítette az üzlet bezárására. Nem szállíthatott többé ételt a riksáján, új finanszírozási lehetőségek után kellett néznie.
A megváltó öltet végül az Ebtakar szervezettől jött, akik már korábban is segítettek a lánynak a majdhogynem 100 afgán nőnek munkát adó ételes-kocsi lánc felépítésében. A terv a következőképpen alakult: az ételes-kocsikat mini fertőtlenítő egységekké alakították át, azzal a céllal, hogy segítség a járvány megfékezését a szegényebb negyedekben is, ahol az embereknek nem tudtak megfelelő védőfelszereléshez jutni. Ezért a lányok étel helyett maszkokkal, kesztyűkkel és fertőtlenítőszerekkel pakolták meg a riksáikat és megcélozták a szükségben élők lakóhelyét, ahol ingyenesen osztották a védőeszközöket.
"Most, hogy a járvány alatt az egész város karantén alatt van, és az üzletek sem működhetnek, beleértve a mobil ételosztó járgányainkat is, arra tudjuk használni az átalakított kocsikat, hogy segítsük a városlakók járvány elleni védekezését."
A projektet az ENSZ és az afgán kormány által támogatott civilszervezet, az Ebtakar teszi lehetővé, amivel egyaránt segíti a közösség ingyenes fertőtlenítő szer ellátását, másrészt az eddig ételt osztó nők munkahelye és fizetése is megmarad.
A világjárvány mindenhol komoly változásokat hozott, viszont a vírushelyzet nem minden társadalmi csoportot érint azonos mértékben. Afganisztánban például a nők kilátásaira volt (van) negatív hatással a kora nyári járványhelyet, amire az Oxfam International jelentése hívta fel a figyelmet: A patriarchátus társadalmi normák korlátozzák a nők mozgásterét, az alapvető jogaikat, például az oktatáshoz vagy az egészséghez való hozzáférésüket, az erőforrások feletti ellenőrzést, az életüket befolyásoló döntéseket, továbbá az erőszaktól mentes élethez való jogot. A Covid-19 súlyosbította az afgán nők helyzetét, például úgy, hogy a járványhelyzet alatt szűkül a jövedelemszerzési lehetőségek köre, így a gazdasági- és társadalmi függetlenségük is korlátozódik: Eddig a családnak juttatott többletjövedelem szerzés volt a legfőbb oka annak, hogy a nők elhagyhatták a házukat.
A társadalmi stigma a dolgozó nőkön megakadályozza őket abban, hogy egyenlőbb gazdasági lehetőségeik legyenek. Freshta saját példáján tapasztalta meg, hogy a férfiak dominálta területeken, mint például a street-food biznisz, a nőket nem fogadják tárt karokkal. Viszont az is igaz, hogy a kezdetben gyanakvó emberek előbb utóbb túllendülnek a kocsikat fuvarozó nők jelenléte okozta megrökönyödésen és a végén átfordul a hozzáállásuk tiszteletté.
Bonifert Rita, szociológus hallgató
Forrás
