Elérkeztünk a cikksorozat azon részéhez, amelyben, a történelmi folyamatok és az identitás alakulásának ismeretében szemügyre vesszük az európai muszlim nők fejkendő viselésének okait. Természetesen nem lehet mindenkit személyesen megkérdezni, hogy hol, miért és mikor hord hidzsábot, azonban a sémák és mintázatok felvázolása is közelebb segít a jelenség megértéséhez.

Az a megtiszteltetés ért, hogy egy baráti pár felkért engem, hogy én legyek az esküvőjükön Isten képviselője, mert engem tartanak hitelesnek annyira, hogy megkérjenek rá, hogy ezen a számukra oly különleges napon beszéljek a szerelemről és a házasságról. Nagyon szerettem volna, hogy valami igazán személyeset és  szívekhez szólót mondjak, amire ők és talán azok is, akik barátaikként tanúi voltak az általuk egymásra kimondott  örökre szóló igenjeiknek, némi bátorítást, megerősítést kapnak, hogy igen, érdemes elindulni ezen az úton. Együtt. Perintfalvi Rita írása

Előző bejegyzésemben dióhéjban felvázoltam azokat a főbb történelmi folyamatokat, amelyek mind hatással vannak olyan 21. századi jelenségekre, mint például a burka viták Európa szerte, török bevándorló hátterű futballsztár tündöklése és bukása vagy az integráció politikája.

Folytatom a fejkendős témában tett szellemi és kulturális barangolást, ezúttal az értékek meghatározó szerepéről, identitás fontosságáról lesz szó, és arról ahogyan ezek kialakulnak, formálódnak különböző társadalmakban.

A nők elleni erőszak szoros összefüggésben van az erőszak más fajtáival: a háborúval, annak a módjával, ahogyan az állami intézmények felhasználják az erőszakot az állampolgárokkal szemben, vagy ahogyan a rendőrség kezeli a drog és bűnügyeket. Az emberi lények legelőször a saját családjukban tanulják meg azt, hogyan irányítsák és használják ki egymást. A leggyakoribb formája az erőszaknak, amivel minden társadalomban találkozhatunk, az a nemi alapú erőszak.

(Khuankaew 2009: 219)

Pamela Cooper-White könyve arról a kevésbé ismert bibliai történetről kapta címét, amikor Amnón, Dávid király fia megerőszakolja féltestvérét, Támárt (Sámuel 2:13). Az író ennek a résznek az elemzésével kezdi a könyvét, először is annak a kérdésnek a feltevésével, hogy vajon mi az oka annak, hogy ilyen kevés figyelmet kap ez a bibliai történet, majd arra hívja fel a figyelmet, hogy hiába jelenik meg Támár felé az elbeszélésben az együttérzés, mégsem az ő nézőpontjából kerül elmondásra a történet. 

Rövid könyvajánlónk következik. 

Chester Higgins Jr. Muslim Woman, New York, 1990

Napjainkban a (nyugat-) európai közbeszédben ilyen és ehhez hasonló, egymásnak teljesen ellentmondó állítások, vélemények látnak napvilágot a muszlim nők helyzetéről, különösen a fejkendő kapcsán. A két véglet - a nyugati szemüvegen keresztül elnyomott, jogfosztott muszlim nő sztereotípiája és az iszlám fundamentalista propaganda által hangoztatott muszlim nők kivételes helyzete- között számos élethelyzet és gondolkodásmód áll. Az érdeklődőknek nincs könnyű dolguk eligazodni eme szövevényes, politikai, kulturális és történelmi szempontból is rendkívül sokrétű, de ezúttal fontos kérdéskörben.

Amikor kulturális jelenségekről és sztereotípiákról gondolkodunk, fontos mindig észben tartani, hogy az iszlám civilizációs tér nagyobb, mit az arab világ tehát számos, egymástól különböző társadalmat foglal magába.