„A buddhizmus nyugaton krízisben van. Éveken keresztül olyan jó hírnévben volt része, mely túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Csak most kezdenek el felszólalni a szexuális abúzus, a korrupció és a szektás viselkedés áldozatai.”
Ezzel a tömör, de markáns idézettel kezdi a szerző azt a cikkét, amit egy újabb figyelmeztetésnek könyvelhetünk el. Egy figyelmeztetésként arra, hogy a buddhizmusról gondolt tévképzeteink nem biztos, hogy megfelelnek a valóságnak. Tudnunk kell, hogy minden intézményben emberek vannak. Ez az információ persze nem új, a Felszabtéren is több alkalommal írtunk róla, de hogy ne gondoljuk azt, ezek csak egyszeri esetek, fontos több esetet ismertetni.
-Kovács Endre írása
Kép forrása: buddhism-controversy-blog.com
Ez esetben a guru nem a misztikus Joda szerű keleti szent őrült, aki csak leckéztetésből és karma oldás gyanánt él vissza tanítványai bizalmával, hanem egy belga származású, tibeti buddhizmust képviselő mester. A Dél-Franciaországban létrehozott Nyima-Dzong (Nap Kastély) ad helyet a megbékélni, megvilágosodni vágyóknak egy mesés, lankás tájon. Az itt történtek ismerősen csenghetnek azok számára, akik már olvastak, vagy valamilyen módon értesültek az amerikai karizmatikus keresztény közösség átnevelő, vagy fegyelmező táborairól. A különbség itt csupán annyi, hogy a történtek a buddhizmus által vannak megmagyarázva. A cikk szerzője azt írja, azok a gyerekek, akik itt nőttek fel, komolyabb büntetéseknek, bántalmazásoknak voltak kitéve a 80-as évektől.
A büntetések között volt a 108 leborulás elvégzése a hideg hóban, vagy egy szent kő körbejárása mezítláb, szintén a hóban és szintén 108-szor. Aki elaludt ima közben, azt a tanár megbüntethette, sőt meg kellett ütnie. Sok gyereket szeparáltak el a szüleitől, bántalmazták őket más módokon is a bezárástól kezdve a verésekig, de a gyerekekkel élő szülők is megtették a magukét gyermekeik "egójának" megsemmisítése érdekében. A gyerekek minden nap házimunkát végeztek, miközben folytonosan vizualizálniuk kellett a gurujukat a fejük felett, a szívükben, fel kell idézniük elméjükben, és semmilyen negatív gondolatuk nem lehetett sem a gururól, sem másról. Ben, akinek az elbeszélésén keresztül belátás nyerünk a szekta működésébe, 13 évesen került Portugáliába, teljes elszigeteltségbe a világtól, ahol a szekta "elitképzője" zajlott. Ennek az elitképzőnek az apropója egyébként, hogy a guru felkészítsen egy generációt a leendő apokalipszisre.
A buddhista elitképzőben nem olvashattak vagy tanulhattak mást, csak azt, ami a gurutól származik. Ben elmondása szerint a saját kezükkel építettek házat neki, miközben kemény fizikai edzés is volt, többek között karate és rengeteg futás. Kényelmetlenül nevet fel, mikor felidézi ahogy a guru behívta a lányokat az újonnan épült házába. Csak később hallott róla, hogy valószínűleg mi történhetett gyermekkori lány barátaival az általa épített házban. Mindeközben a szülők ingyen dolgoztak egy Belgiumban lévő étteremben, amit szintén ez a közösség működtetett. Tehát egy jól szervezett, nemzetközi szektáról van szó.
Az egész közösség alapító guruja születési nevén Robert Spatz, a hetvenes években vette fel a Láma Ogyen Kunzang Dordzse nevet és ekkor alapította a máig létező Ogyen Kunzang Choling-et, melynek a honlapja az alábbi linken látható.
A megszólaló áldozatok között van Livia, akit a guru kinevezett egyedüli templomgondozónak. Ezt a kislány nagy megtiszteltetésnek vette. Szobája közel került Robertéhez, aki ettől kezdve éjszakánként rendszeresen visszaélt vele szexuálisan. Livia ekkor 14 éves volt. Mikor a guru elvitte magával a hosszú hétvégéire, egyik szekta tag sem szólt egy szót sem, sem a szülők, sem más. A Franciaországi Nyima-Dzong-ban elvárás volt a pozitív gondolkodás, a negatív gondolatok a ködös elme jelének számítottak. A negatív gondolatok közé pedig nem fért bele a guru rossz megítélése. Ezt a félreértelmezett buddhista tanítást széles körben alkalmazzák más helyeken is, így magyarországi központok sem kivételek. Ha megnevezed a negatív eseményeket, akkor az a te elméd negativitásának bizonyítéka, így konkrétan esély sincs az ilyen közösségeken belül valódi érzésekről, történésekről beszélni. A valóság valódi arcát természetesen csak Robert láthatta, vagyis ő fejezhetett ki negatív gondolatokat.
A cikk nem írja, de sok esetben ilyenkor a szent őrültségre hivatkoznak, ha a tanító viselkedik, vélekedik vagy beszél negatívan, nem ritka esetben erőszakosan, akkor azt a megvilágosodás szellemében teszi, így nála egyedüliként nem számít rossz karmának. A tanítványok negatív vagy dühös megnyilvánulásai viszont a megvilágosulatlan elme nem kívánatos termékei. Fontos hozzá tenni, hogy Buddha tanításainak ehhez semmi köze. Robert saját pozíciójával kapcsolatban a tibeti tanáraira hivatkozott, akik legitimálták a hatalmát, elvileg 1990-ben a Dalai Láma is, amellyel egy időben már rutinszerűek voltak az abúzusok, nem Livia volt az egyetlen.
Livia a visszaéléseket meditációval próbálta feldolgozni. Elképzelte az elméjét, mint üres mezőt. Elmondása szerint azonban a mező szélén elképzelt egy sziklát is. A mezőn mindenkiről csak pozitívan gondolkodott, főleg Robertről, de a szikla mögött úgy gondolkozott, ahogyan akart, azt érezhette, ami valóban történt. Mivel erről a rejtekhelyről az elméjében senki nem tudhatott, azt gondolta így nem okoz rossz karmát magának vagy másoknak. Valódi érzésvilágát és gondolatait a szikla mögé rejtette.
Eredetileg a buddhista meditáció nem az érzelmek és gondolatok kontrollálását célozza meg, főleg nem bizonyos gondolatok strukturált kiirtását, hanem ezek szemléletét, tudatosítását. És bár vannak negatív érzelmek, amit kerülendőnek tartanak bizonyos esetekben, ezekről úgy vélekednek a ránk maradt szövegek szerzői, melyek a tudatosítás pillanatában fel tudnak oldódni. Megint más kérdés, hogy a jogos düh egyenlő-e a buddhizmus által negatívnak leírt gyűlölettel, mert a kettő nem ugyanazt jelenti.
Mindezekre a történetekre mondhatnák, hogy egyedülálló esetek, sok buddhista pedig a „nyugatiak” szektás gondolkodására fogja, mintha máshol nem létezne az a jelenség, melyet e fogalom takar, ezekkel szemben azonban számos esetet (pl. korábbi írásunkban itt) találhatunk szerte a világon. A Szögyal Rinpocse által elkövetett abúzusok és bántalmazások híres botránynak minősülnek a buddhista világban, melyre a Dalai Láma is reagált. Reakciójában ő maga is kifejtette, ez nem egy egyszeri eset és keleti országokban ugyan úgy probléma. Erre a cikk is felhívja a figyelmet. Ez a közösség egy extrém példa egy nagyobb problémára, amely sajnos általános, és ami nem más, mint a buddhizmus nevében való visszaélés, amit hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, mint jelenséget.
Gyakran elhangzik, hogy persze, mindennel vissza lehet élni, de nem ez a lényeg, ez nem a buddhizmus hibája. Ugyanezek az emberek viszont pont az ilyen esetek alapján ítélik el a katolikus egyházat, olyankor mégis a kereszténységgel lesz baj, vagy annak szabályaival. Ott akkor mégis ez a lényeg, ezek a történetek írják le az egész hitrendszer milyenségét? A tibeti kagyü és gelug iskola valamikori véres harcai a hatalomért nem lényegesek a buddhizmust illetően, de a keresztesháborúk és az inkvizíció a kereszténység lényegisége, a valaha élt összes keresztény bűne? A buddhista kálacsakratantra szövege alapján gonosznak és károsnak minősíteni az iszlámot az belefér, de amikor a muszlimok nem Istentől valónak tekintik a buddhizmust az már vallási elnyomás és terror? A hinduizmust totálisan félreértve, lekicsinylően szakértik meg gyakran buddhisták. És ezek a más vallásról való gondolatok sem kirívó esetek, hanem buddhisták százezrei globálisan gondolkodnak hasonlóan.
Ezzel nem azt akarom üzenni, hogy ne vonjunk felelősségre egyéb intézményeket, hanem hogy a felelősségre vonásban egyrészt ne tekintsünk el a buddhizmustól sem és hogy lássuk a probléma átfogó mivoltát, ami az összes vallási és egyéb intézmény mérgező jelensége. Ettől eltekintve Buddha lehetett megvilágosodva, Jézus lehetett Isten fia, vagy Mohammed Allah igaz prófétája, ezek engem nem hatnak meg, az ő dolguk. Ettől függetlenül pontosan ugyan úgy működnek a rájuk alapozott hagyományok köré kiépült rendszerek, vagyis egy rendszerszintű, globális problémával nézünk szembe, nem pedig kis szekták kivételes gonoszságával.
Ha rákeresünk a Nyima-Dzong kifejezésre, vagy megnézzük a honlapjukat, akkor egyből láthatjuk a hagyományos buddhista idillt, mosolygó tibeti szerzetesekkel, teával és kultikus tárgyakkal. Nem egy eldugott, elvont, a nagy vallási hagyománytól elzárkózó szektát látunk. Pontosan olyan, mint egy hétköznapi tibeti buddhista központ, akárcsak Magyarországon, Nepálban, az USA-ban, vagy bárhol a világon.
A történetben szereplő Robert egyébként a cikk keletkezése idején 76 éves, egészségi állapotára hivatkozva visszavonultan él spanyolországi villájában és nyolc ügyvéd dolgozik a védelmében. Ben mindenféle lehetőség, pénz, alapvető tudás és bármilyen szociális háló hiányában hagyta el a szektát és volt kénytelen betagozódni a társadalomba.
Hivatkozások
Eredeti cikk
Egy másik, átfogó írás a közösség működéséről
Kovács Endre a Tan Kapuja Buddhista főiskolán szerezte meg BA diplomáját. Mesterfokú tanulmányait az ELTE Társadalomtudományi Karon folytatja kulturális antropológia szakon.
