Osztie Zoltán nagyot ment az utóbbi héten a különböző médiumokban. Erdő Péter bíboros azonban aligha hívatja majd be négyszemközti elbeszélgetésre az „Úr civiljét” homofób, uszító megnyilatkozásai és pártpolitikai tevékenysége miatt – ahogy eddig sem tette. Vári György tanulságos írásban elemzi a Magyar Narancs hasábjain a Horthy Miklósért és Orbán Viktorért is szentmisét mondó NER-plébános pályaképét, aminek egyes részleteit szemlézem.
Osztiet a katolikus hierarchia és tévedhetetlen tanítás iránti csodálata vezette egyházi pályára. Szemináriumi társai is úgy emlékeznek rá, aki bizalmas kapcsolatot a Hittudományi Akadémián is elsősorban a tanárokkal épített ki, főleg olyanokkal, akik ellen a többiek lázadtak túlzott merevségük miatt, sőt,
ha a kispapok ellenállást fejtettek ki például a kommunista állami beavatkozás miatt, Osztie nemigen vett részt bennük – említi Vári.
A rendszerváltás után a szekuláris felfogás és a liberalizmus kérlelhetetlen ellenségévé vált a Horthy-korszak iránt feltétlenül rajongó jelenlegi belvárosi plébános. Még Várszegi Asztrikot is az egyház belső liberális elhajlójának tartotta. A liberalizmusról egyébként úgy vélekedik, hogy az nem más, mint „az ördög pusztító dühének és cselvetésének neve” – idézi Vári.
A deklaráltan kormánypárti Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) nevű civil szervezet élén is több mint két évtizede áll Osztie. A KÉSZ azonban jóformán katolikus, vezetése alatt ugyanis legkevésbé sem nyitott az ökumené irányába.
Az Európai Unióval szemben ugyancsak ellenérzést táplál, mivel az érzékennyé vált a „gender”-szempontokra. Osztie szerint manapság Európát „a nemi aberrációk hivatalos támogatása” jellemzi – idéz tőle Vári. Ismerteti az atya további eszmefuttatását is, miszerint „a nemi szerepek és a szexuális identitás terén kell a legsúlyosabb támadásokat kiállni az isteni rendet őrző egyháznak: aki ugyanis társadalmi nemekről beszél, az a „természetes”, Isten által teremtett nemi szerepeket támadja, tehát a teremtést magát.” Ezért nem meglepő, hogy a KÉSZ nyári gyerektáboraiban „a fiúkat kaszálni tanítják meg, a lányokat pedig befőzni”.
Vári beszámol arról, hogy politikai elkötelezettsége, vagy inkább szervilizmusa olyannyira határtalan a jelenlegi hatalom irányába, hogy a plágiumbotrányba belebukó volt köztársasági elnök, Schmitt Pál leleplezőit és a SOTE Doktori Tanácsát is bőszen támadta, mi több, szerinte azért kapott médiafigyelmet az államfő kisdoktorijának ügye, mert egy „politikai indíttatású anarchista csoport” irányítja a SOTE-t is.
Vári szerint
Osztie fundamentalizmusának egyre agresszívebb kételytelensége, missziós hevülete olyan benyomást keltett hosszú ideig, mintha a retrográd, ultramontán klerikális mélyreakciót bemutatni hivatott karikatúra kelt volna életre egy 50-es évekbeli Ludas Matyi-szám sárguló hasábjairól.
„Formátuma ahhoz ugyanis soha nem volt elégséges, hogy komolyan lehessen venni, bármilyen tekintélyt parancsoló is a KÉSZ beágyazottsága a Fidesz-hatalomba. Akik ismerik Osztiet, úgy vélik, merev mestereinek egyház- és világképét kritikátlan alázattal, de az ő elmélyült tudásuk nélkül vitte tovább, és szerény képességeit egyre frusztráltabb dühvel kompenzálta” – folytatja a cikk szerzője.
Osztie pályaképéből tehát egy kevéssé tehetséges, ám annál becsvágyóbb, a klerikális és a politikai hatalom iránt abszolút szervilis, fundamentalista mozgalmár alakja rajzolódik ki. Homofób, uszító kijelentései miatt valószínűleg nem fog összeülni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa, hogy határozatban utasítsa vissza azokat, és Erdő Péter bíboros sem hívja raportra pártpolitikai tevékenysége okán – ahogyan korábban sem tette.
