Elfogtuk Ferenc pápa levelét és azonnal közzétesszük Olvasóinknak! A levél természetesen fikció, senkit ne tévesszen meg! Nem véletlenül utalok Kern András szavaira. Mégis Ferenc pápa gondolkodását, lelkiségét jól ismerve eljátszottam a gondolattal, hogy vajon mit válaszolna a CÖF-CÖKA felháborodott levelére, amiben egy 2/3-os többséggel bíró ún. keresztény demokráciában arról panaszkodnak a pápának, hogy rasszista keresztényüldözés áldozatai lettek. És bár soha eddig a magyar katolikus egyház vezetői nem szólaltak fel, amikor kis hazánkban lábbal tiporták az emberi jogokat, most mégis sorra felemelik szavukat. Az összképet tekintve ezt annyira abszurdnak tartom, hogy most a humor eszközéhez nyúlok. No lássuk, drága Ferenc pápa, mit üzennél üldözött, fehér, magyar, keresztény, heteró gyermekeidnek! --- Perintfalvi Rita írása.

A német egyházi munkadokumentum védelmébe veszi a fogamzásgátlás, a maszturbáció, az aktív homoszexuális életstílus valamint a nők diakonisszává szentelésének lehetőségét.

A hétvégén ismertette munkadokumentumát a német katolikus egyház „szinódusi útja" (der Synodale Weg) Frankfurtban.

Blogunkon és a Perintfalvi Rita Publik oldalamon indul egy sorozat, amiben a szexualitás orvosi-lélektani alapjairól lesz szó. Ezt azért tartom fontosnak, mert azt tapasztalom, hogy különösen a vallásos emberek között vagy egyházi közegben tudnak ezekről a témákról borzalmasan keveset. Persze ez nem jelenti azt, hogy amúgy egy átlagembernek sok fogalma lenne a témáról. Viszont amikor a szexuális „másságot” – micsoda egy hülye szó! - el kell ítélni vagy az ilyen embert meg kell kövezni vagy démonizálni, akkor éppen a hívő emberek azok, akik bizony nem restek tüstént cselekedni. Teszik ezt sokszor félelemből, vagy azért, mert erre „buzdítják” őket. Néha maguk a vallási tanítók vagy éppen az aktuálpolitika. Úgy gondolom, hogy a több tudás mindig segít abban, hogy „mások” valóságát jobban megértsük. Emberként soha nem elégedhetünk meg azzal, hogy amit eddig tudtunk, az már elég és nem nyitjuk ki magunkat arra, hogy valami újat tanuljunk. – Perintfalvi Rita katolikus teológus írása.

Hartmut A. G. Bosinski írta: „A homoszexualitást tiltó, elátkozó, elnyomó közegben - pl. vallási fundamentalista körökben - a homoszexuális emberek képesek heteroszexuális aktusra, de ettől a szexuális orientációjuk még nem változik meg!”

Elértük a 6000 like-ot!!! Köszönjük, hogy hűséges olvasóink vagytok! Ez a szám azonban most arra sarkall minket, hogy biblicista követőinknek is kedveskedjünk :)

Mém forrása: imgflip.com

Mi lenne, ha egyszer az életben nem hálát adnának a fizetetlen és immár egyre inkább látható láthatatlan munkáért, hanem mondjuk fizetést? Sokan azzal is kiegyeznének, ha sikerülne megoldani azt a globális problémát, hogy egy családdal rendelkező nő behozhatatlan hátrányba kerül a munkaerőpiacon, nemcsak a nem családos nőkkel szemben, hanem a nem családos, sőt még a családos férfiakkal szemben is. Tamási Rebeka írása

Április első keddje az úgynevezett láthatatlan munka világnapja, minden olyan tevékenység elismerése, amelyért nem jár fizetség. Jellemzően ilyen a gyermekek nevelése, a családdal és az otthonnal kapcsolatos tevékenységek összessége, illetve ilyenek a kisebb-nagyobb közösségek érdekében végzett önzetlen tettek. A láthatatlan munka oroszlánrészét hölgyek látják el. Szívük legszebb szándékai szerint cselekednek, a legcsekélyebb ellentételezést sem várva el, pusztán azért, mert így tartják helyesnek és jónak. Mi férfiak pontosan tisztában vagyunk ennek jelentőségével. (…) Nehéz munka. Inkább küldetés… A férjek, édesapák és társak hálásak, és a legnagyobb tisztelettel adóznak a hölgyeknek ezért a csodáért.

Varga Mihály köszöntötte ezekkel a szavakkal a nőket, 2019. március 8-án. Hálát ad a nőknek a rengeteg munkáért, amellyel hozzájárulnak az élet megszépítéséhez. Az élet megszépítése és a hálaadás is dicséretes tevékenységek. Nekem azonban csak egy dolog motoszkált a fejemben:

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia meglepő módon közleményt adott ki, amelyben szomorúságát és megdöbbenését fejezi ki egy ellenzéki politikus szavai miatt. Mindenkit felszólít arra, hogy tisztelje a másik ember méltóságát, továbbá a választott tisztségviselőtől való elhatárolódást vár, a közjót és az erkölcsi normákat hangoztatva. Az emberi méltóság tiszteletének üzenete valóban fontos, csak mintha nem vonatkozna mindenkire, hiszen a megszólalás implicite is a – politikus által kipellengérezett – fehér, keresztény, heteroszexuális emberek méltósága védelmében történt. Úgy tűnik, ők megérdemlik a prófétai kritikai hangot, míg másoknak csupán az egyház hallgatása jár. A krisztusi tanítás szeretetideálja valóban ennyire korlátozott?

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai tegnap egy országos befolyással kevéssé rendelkező ellenzéki kerületi polgármester félreérthető szavaira – politikai véleményvezérekkel egyetemben – közleményben reagáltak. Korábban viszont eltekintettek bárminemű állásfoglalástól a kormányzati gyűlöletkeltő propagandával, illetve egyes kormánypárti közéleti szereplők nem éppen erkölcsös magatartásával szemben.

Az MKPK nem emelte fel a szavát a menekültek iránti gyűlöletkeltés ellen, szembemenve feljebbvalója, Ferenc pápa intésével.

Nem tiltakozott a Soros György ellen indított lejárató propaganda miatt sem – mely nem direktben volt antiszemita, azonban a sorosozós köztéri plakátokra írt zsidózásokból világos, mit váltott ki a polgárokból. (Ezek után nem véletlenül emlékeztetett a kampány a múlt század első felének zsidóellenes hangulatkeltésére.)

Meddig matatnak még a papok a lányok és a fiúk alsóneműiben? Phanie Comingson gondolatai

Nagyon örülök, hogy Hodász atya olyan kardinális kérdésekkel foglalkozik, mint például az önkielégítés. Nagyon felemelő az a videója, amelyben egy valamikori pornó- és önkielégítés-függő fiatalemberrel beszélget. Ráadásul olyan lazán, hogy majd szétesnek.

Korszakalkotó és a néhai Tóth Tihamér atyát is meghaladó az a megállapításuk, miszerint a magömlés nem bűn, hanem természetes dolog. Örülök, hogy a fiatalembernek van magömlése. Várom azt az epizódot, amikor a hüvelygombáról beszélgetnek majd, és a lányoknak is tanácsot adnak maszturbáció tekintetében.

Fotó: www.youtube.com

A bántalmazóval való együttérzés nem fogja feloldani a traumás tüneteket. Miért állítom ezt? A megbocsájtás narratívája a társadalmunkban azt a társadalmi rendet hivatott szolgálni, hogy a traumákról ne kelljen beszélni (tagadás), ne kelljen meghallgatni a túlélők beszámolóit (ignorálás), az elkövetőknek ne kelljen felelősséget vállalni a tetteikért (felmentés). 

Mégis hogyan használlhatjuk megfelelő módon a buddhizmus együttérzés tanítását? Úgy, hogy azt önmagunk felé fordítjuk. 

illusztráció: Nicole Linde                          

Az nem igaz, hogy a gyűlölet megbetegít; az elfojtott, lehasított gyűlölet valóban meg tud betegíteni, de a tudatosan megélt és kifejezett érzés soha. (Miller 2017:95)

„Az Úrnak nincs szüksége ránk, mégis Fiát küldte hozzánk.” Ezzel én nem tudok azonosulni. Aki szereti gyermekeit, minket, nem tudná azt mondani nekünk szeretetlenül: Nincs szükségem rátok. Görög Zoltán gondolatai.

Egy férfi zaklatott állapotban lépett be a templomba. Fél órát töltött csendesen odabent. Mikor kifelé ment, már nyugodtabb lett, mint amikor érkezett. A templomépület előtt egy szép, fémből készített kapu vezetett ki az utcára. Amikor bement a templomba, ügyet sem vetett rá. Most a kapu fölső részén egy érdekes feliratot adtak a fémbetűk: TERESZ NETSI. Elgondolkodott, mit jelenthet ez. Sok nyelven tudott, de ez sehova nem passzolt. TERESZ NETSI… Egy darabig töprengett, majd kilépett a titokzatos kapun. Kintről még egyszer visszanézett a templom szép épületére, meg a rejtélyes kapura… És egyszer csak megvilágosodott a különös felirat. Amit bentről olvasott:

TERESZ NETSI – innen, a másik oldalról világos értelmet nyert: ISTEN SZERET.

Fotó: medium.com

Nézd a helyes oldalról! Gondjaid vannak? Aggódsz? Isten szeret!

Kedvelem az evangélikus és más egyházak énekeit. Versbe szedett és megzenésített imádságok ezek.

Látszik rajtuk, hogy szerzőinek a megtusakodott hite áll mögöttük.

- Azért van kivétel. 135. énekünk 4. versében ezt énekeljük: „Mik vagyunk mi, hogy érettünk ennyit tesz, holott vétettünk? Az Úrnak nincs szüksége ránk, mégis Fiát küldte hozzánk.” Ezzel én nem tudok azonosulni.

• „Mik vagyunk mi, hogy érettünk ennyit tesz…” – „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá…? Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt!” 8. zsoltár 5-6. versek egyrészt.
• Másrészt az idézett énekszöveg: „Az Úrnak nincs szüksége ránk…” - Ez abban az értelemben igaz, hogy Ő Isten, tulajdonképpen elegendő Önmagának. De egyúttal mennyei Atyánk is,
  
  

  aki szereti gyermekeit: minket. Nem tudná azt mondani nekünk szeretetlenül: Nincs szükségem rátok…

TERESZ NETSI … Betűk értelmetlen egymásutánja.

ISTEN SZERET … Boldogító valóság.

Ahogy hallgatom sorra a túlélők súlyos történeteit, egyszerűen nem akarom elhinni, hogy mindez valóban megtörténhetett a magyar katolikus egyházban. Igen, itt nálunk, bizony. Ahol ugye ilyesmi nem is történhet, mert nálunk érték a gyermek... No igen, de amikor megtudom, hogy az egyházon belüli szexualizált erőszak áldozatai között vannak: kiskorú gyermekek, fiatal többgyerekes anyukák, gimnazista lányok, ifjú, nagyreményű szeminaristák vagy szüzességi fogdalomra készülő szerzetes-jelöltek, akkor elképedek. Sőt olyan történet is van, amikor valakit a saját apja, aki amúgy katolikus pap volt, molesztált kislányként, amikor évente párszor meglátogatta. Most sokan azt fogják hinni, hogy csak kitaláltam az egészet, mert ilyen nem is lehetséges, hát higgyék. Ami ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy vajon az áldozatok miért nem tudnak beszélni. Erre keresem a választ ebben és egy személyes történetemet is elmesélem, elsősorban nekik, akik rám bízták a történeteiket, hogy én is adjak nekik valamit. Egy történetet és azt, hogy tudják, nincsenek egyedül! - Perintfalvi Rita írása.