Assisi Ferenc tudta, hogy küldetése az emberiség nagy családjához szól és csak úgy lehet értelme a béke üzenetének, ha a szeretet egyetemességéből senki nincsen kizárva! Ferenc pápa is tudja ezt! Bár ő a katolikus egyház feje, mégis az „egész világ pásztora lett” – ahogy Eufémia nővér mondja róla Wenders filmjében. Nem csoda, hogy ezt nem értik a jobboldali populista erők, akik a kereszténységet saját harci zászlójukra tűzve instrumentalizálják és az országot szekértáborokba osztva a gyűlölet és az ellenségeskedés egyre mélyebb bugyraiba taszítják. Békesség és szeretet helyett, mindezt a kereszténység nevében... Perintfalvi Rita írása.
Nemrég megnéztem Wim Wenders csodálatos Ferenc pápa filmjét, az Egy hiteles ember c. alkotást és úgy érzem, hogy a film inspirációi még közelebb vittek ahhoz, hogy jobban megértsem Ferencet, azt az erőteret, ami őt rendületlenül és az egyre erősebb egyházi és politikai ellenszélben, még mindig arra motiválja, hogy az irgalom, azaz Isten gyengédségének üzenetével reformálja meg az oly gyakran rigid dogmatizmusba és moralizálásba süllyedt egyházát. Amelynek ablakait már elődje XXIII. János pápa tágra nyitotta, hogy végre beáradjon a kétezer éves áporodottságba a friss levegő és az élet. Ide nyúl vissza Ferenc, és bizony nem elégszik meg az ablakok kitárásával, de ha kell, berúgja az ajtókat is, még ha nem is megy át mindig rajtuk, de lefekteti a reformok visszafordíthatatlanul szilárd alapjait.
Miközben egyházában eretneknek bélyegezik víziói miatt, azért, mert az ortodoxia (az igaz hit) elsődleges fontosságának helyébe a felszabadítás teológia központi elvét, vagyis az ortopraxist (a helyes, igaz cselekvést) helyezi, a világ és az összes vallás vezetői élénken figyelik megnyilatkozásait és próbálják megfejteni jelképes prófétai gesztusait. Mind ezekben nagyon hasonlít a katolikus egyház legelső latin-amerikai származású pápája névadójára Assisi Szent Ferencre, aki nyolcszáz évvel korábban vívta a maga forradalmát. Egy olyan forradalmat, aminek erőtere a teljes szegénységben, a társadalomból kivetettekkel való szolidaritásban megélt élet volt. Egy olyan forradalmat, ami az új testvériség mintáját hozta létre, ami nem ismert semmilyen határt ember és ember között, sem bőrszín, sem vallás, sem nem, sem származás alapján. Ferenc tudta, hogy küldetése az emberiség nagy családjához szól és csak úgy lehet értelme a béke üzenetének, ha a szeretet egyetemességéből senki nincsen kizárva! Ferenc pápa is tudja ezt! Bár ő a katolikus egyház feje, mégis az „egész világ pásztora lett” – ahogy Eufémia nővér mondja róla Wenders filmjében. Nem csoda, hogy ezt nem értik a jobboldali populista erők, akik a kereszténységet saját harci zászlójukra tűzve instrumentalizálják és az országot szekértáborokba osztva a gyűlölet és az ellenségeskedés egyre mélyebb bugyraiba taszítják. Békesség és szeretet helyett, mindezt a kereszténység nevében...
Nyolcszáz évvel ezelőtt Assisi Szent Ferenc egy elhagyott, romos kis kápolnában hangot hallott a keresztről, ami megszólította őt: „Ferenc, eredj és építsed újjá házamat! Hiszen romokban hever.” Bizonyos, hogy ennek a pillanatnak a sürgető aktualitása miatt választotta Jorge Mario Bergoglio éppen ezt a nevet, mégpedig pápaként az egész történelemben először. Ami nagy bátorságra vall, hisz ki meri követni annak a férfinak a példáját, aki magát nemes egyszerűséggel „Isten bolondjának” nevezte, ezzel is jelezve, hogy ő nem tartotta magát olyan fontosnak, hogy bárki véleménye érdekelje. A nagy szentek belső szabadsága abban áll, hogy képesek elszakadni annak igényétől, hogy embereknek tetszenek. Képesek elviselni a megvetést, a megalázást, a lábbal tiprást azért, ami legbelül, a szívük mélyén ellenállhatatlan erővel hatja őket. A belső tűz, ami Jeromos prófétát is égette, aki bár hallgatni szeretett volna, csak éppen képtelen volt rá, mert a lelkében égő isteni tűz nem hagyta, hogy hallgasson. Muszáj volt beszélnie. Így volt ezzel Assisi Ferenc és így van ezzel késői utóda Ferenc pápa is. Mindegy, hogy mi az ára, akkor is elmondja és akkor is megcselekszi mindazt, amiben hisz. Ami belülről motiválja, szilárd és ellenálhatatlan bizonyosságként.
