A Hír TV húsvét alkalmából Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest kérdezte a keresztény hit lényegéről és annak aktuális kihívásairól, vagyis az „Európát elözönlő, annak kultúráját és identitását fenyegető muszlim menekültáradatról”, „a kelet-közép-európai keresztény politika védőbástya szerepéről, amely megmenteni igyekszik a liberális és dekadenciába süllyedt nyugatot önmagától”, valamint az „apokaliptikus üzenettel bíró égő Notre-Dame-ról, ami egyben a nyugati értékvesztés, a francia önbecsülés elvesztésének is szimbóluma”.
A Felszabtér közösség nevében szeretnénk néhány kritikus gondolattal tiltakozni keresztény hitünk ilyen mértékű és groteszk politikai instrumentalizálása ellen. Szeretnénk továbbá Ferenc pápa valódi húsvéti üzenetének mélységére is rávilágítani, ami nekünk is reményt és erőt ad, még ebben az országban is, ahol pedig a pápa inspirációit csak kevesen értik.
Semjén szerint: „Jézus önmagáról azt mondta, hogy ő a botrány köve, hiszen mivel ő maga az igazság, és nem valamilyen részigazság, ezért mindig ellentmondás lesz vele kapcsolatban. Mert a részigazságok, a részigazságocskák mindig tiltakoznak, ha maga az igazság jelenik meg.”
Ez valóban igaz! Jézus tényleg „út, igazság és élet”. Ő az, ezt mi is valljuk! Azzal viszont már problémánk van, amikor egy politikus – még ha keresztény is – a krisztusi igazságot saját magával és általa hirdetett politikai igazságokkal azonosítja. Pedig ebben a beszélgetésben pontosan ez történt! A Semjén által kimondott szavak szinte már isteni legitimitást kaptak azért, hogy a politikai hatóerejük még nagyobb legyen. Ezt viszont még akkor is blaszfémiának nevezzük, ha mindez egy kereszténydemokrata politikus szájából hangzik el!
Semjén nem csupán az abszolút és egyetlen igazság önjelölt kinyilatkoztatójának mutatkozik ebben a beszélgetésben, de egyben egyháztanítóként is fellép, amikor ezt mondja:
„Az egyháznak valóban nem lenne szabad kompromisszumokat kötni, hanem a hitletéteményt, az egyház hagyományát, a krisztusi tanítást, az apostoli atyák örökségét, a katolikus egyház hagyományát a maga folyamatosságában megőrizni.”
Ez is igaz! De! Ebben a kijelentésben mégis van valami ijesztő, mégpedig az, hogy bár egy teológiai képzettséggel rendelkező ember mondja, mégis olyasvalaki, aki a kenyerét politikusként keresi. Vagyis aki a teológiáról is csak saját korlátolt politikai érdekei mentén képes gondolkodni. Ezzel ismét problémánk van! Hiszen miféle kompromisszumokról lehet akkor itt szó? Olyanokról, amelyek a KDNP és a nagyobbik kormánypárt aktuálpolitikai, hatalmi érdekeivel nem egyeztethetők össze? Ismét csak a hit politikai instrumentalizálása sejlik fel a szavak mögött. Valószínű, hogy sok jószándékú, keresztény ember nem is sejti, hogy mire megy ki a játék. Hát, ideje lenne már kinyitni a szemeket!
