Változnak a kereszt szegei, mások a hóhérok, az áldozat viszont ugyanaz marad: Krisztust feszítik keresztre, Ő agonizál a szegényekben, elnyomottakban, és kicsinyekben.  - Leonardo Boff írása Jézsó Tamás fordításában.

Kire haragszunk, ha egyedül és elhagyatottak vagyunk? Istenre? Tényleg magányosak vagyunk a legnehezebb óráinkban? Vajon Isten ott volt Jézussal a kereszten is? Ha igen, akkor velünk is ott van, ha mélyponton vagyunk? Vörösváczki Anikó húsvéti gondolatai.

Hetek óta azon gondolkozom, hogy mekkora szemétség volt Jézust megfeszíteni. Azon, hogy ha az Isten az anyja lett volna és nem az apja, akkor ezt nem teszi meg vele, nem dobja oda az embereknek prédának. Azon, hogy mekkora teher ez nekem, hogy meghalt értem is a kereszten. Hogy másokat nem lehet megváltani és felesleges áldozat volt ez. Hiszen milyenek az emberek? Milyen vagyok persze én is. Változott valami? A tanítványok, akik mellette voltak és vele éltek három évet, nem láttak, nem ismerték fel benne Isten fiát. Aztán a római megmondta. Én sem vagyok különb a tanítványoktól, mindig kell egy jel. Aztán újabb és újabb.

Amikor elolvastam, hogy mennyire egyedül volt, hogy megélte a teljes magányt ott a kereszten, az végképp kiverte a biztosítékot. Azt mondtam: na, ezt azért mégsem, miért kellett még ezt is?!

Haragszom az Istenre. Közben azon gondolkodom, ki is volt a kereszten?

Az életben a legnehezebb dolog a bizalom. Kisgyermekkorunk óta gyűjtjük a megsebzettségeinket, a fájó emlékeket, amik gyorsan megtanítják nekünk, hogy azért tört meg bennünk valami, mert valakit szerettünk. 
Perintfalvi Rita írása.

Az életben a legfájóbb trauma az árulás. Főképpen mikor az embert a barátja árulja el, az, akire rábízta legmélyebb titkait, a szeretet radikalitásának üzenetét. S mindezt kicsinyes önérdekből. Harminc ezüstért... Júdás.

Péter sem különb, hősiesen bizonygatja, hogy ő kiáll a Mester mellett bármi is történjen, sőt még a halálba is követi őt, ha kell. De a Mester már ekkor tudja, hogy egy szolgálólány kérdőre vonó szava elég lesz ahhoz, hogy megtagadja őt és ezzel együtt mindent, amit gondosan a lelkében építgetett. Árulás. Ismét.

"Egy olyan világban, amelyben annyi gazdagság van, annyi erőforrás és eszköz, hogy senki ne éhezzen, egyszerűen érthetetlen, hogy lehet annyi éhes gyerek, annyi iskolázatlan gyerek, annyi szegény ember! A szegénység felháborító! Az segítene, ha mindenki, aki tud, adna valamit abból, amije van. Ha megelégedne azzal is, hogy neki picivel kevesebbje legyen. Ezt mindenkinek meg kellene tennie, legyen egy picivel szegényebb!" (Ferenc pápa - Egy hiteles ember (2018) dokumentumfilm, rendezte: Wim Wenders)

Az irgalom és az igazság ereje. Így foglalható össze az a páros interjú, melyet a 168 ÓRA készített Hodász András katolikus pappal valamint Perintfalvi Ritával, a teológia doktorával. Ez a vita egyben leképezi az egyház, és itt nem csak a katolikus egyház két arcát. Amely polarizálhatja Ferenc pápa megítélését. Mind az irgalom mind az igazság hatalma óriási. Miként lehet azonban gondolkodni ennek a két erőnek a feszítésében? Fehér T. Dániel szemléje.

A Hodász atya valamint Perintfalvi Rita közötti párbeszéd nem sokkal a kezdete után egy ártatlan kérdéssel indul, miszerint lehet-e egy papnak vagy egy teológusnak kedvenc pápája. A kérdésre adott válaszban, mintha felsejlene a későbbi beszélgetés egyik fő fonala. Míg Perintfalvi korábban nem is gondolkodott hasonló kérdésben, addig 

– Perintfalvi Rita: "[...] amikor 2013-ban a konklávé megválasztotta, a bécsi teológus barátaimmal elővettünk egy üveg havannai rumot, és megittuk az egészségére. Nagyon örültünk, hogy végre nem egy európai bíboros lett a pápa. Számunkra ez a sokáig vatikáni üldözés alatt álló felszabadítási teológia diadalát is jelentette, amit Ferenc tavaly októberben Óscar Romero mártír érsek szentté avatásával meg is koronázott."

Perintfalvi azt emeli ki, ahogy a gondolkodás középpontjába az irgalmasság kerül. Ez pedig egy személyes Isten-élményéből fakad, melynek eredőjeként, ebből táplálkozva tudja azt mondani Ferenc pápa, hogy az irgalmasság apostola szeretne lenni. Hodász atya ezzel szemben egy másik nyelvjátékot működtet. Meglátása szerint bár lehetnek egyéni szimpátiák, 

– Hodász András: "[...] a személyes érzelmektől függetlenül a megválasztott egyházfőhöz hívő engedelmességgel kell viszonyulnunk. Az elmúlt hat évben megszerettem Ferenc pápát, de nem ő a kedvencem.

Kérdésre, hogy akkor ki, elődjét, XVI. Benedek emeritus pápát említi, aki meglátása szerint egyszerre képes a problémákat látni, és megfogalmazni a katolikus tanításokat. Ennek ellenére Ferenc pápát jó vezetőnek tartja, aki alázatos és emberközeli. Perintfalvi viszontválaszában a pápa korábbi munkái miatt nem képes ilyen színben látni a hat éve lemondott pápát. Perintfalvi szerint, míg Ferenc meglátásában Isten nem csak várja el a bűnös megtérését, hanem a kapcsolatba éppen, hogy ő lép fel kezdeményezően. Ő az, aki megszólít. Ő az, aki irgalmas elfogadásával lép oda az emberhez. Ahogy azt Ferenc pápa igyekszik leképezni. Ez a felszabadítási teológia hagyományának része. És pont ez az a hagyomány, mely ellen Ratzinger rendszerszintű háborít indított. 

Az irgalom és engedelmesség párosa ismétlődik a beszélgetés további részében is. Hodász atya kifejti, miszerint meglátása szerint:

Az egyházi tanításoknak van egyfajta hierarchiája. Vannak megváltoztathatatlan tanítások, ezek a dogmák. Egyetlen pápa sem vonhatja kétségbe a dogmákat, senki nem vetheti fel például, hogy Jézus esetleg nem is támadt föl.

A beszélgetőpartnere által felvetett dogmafejlődést pedig úgy látja, hogy az már csak annyit tesz hozzá, hogy a dogmákat jobban kifejtjük. Ilyen értelemben pedig Hodász atya úgy gondolja, Ferenc egy-pár kijelentése már ezt a szintet is érinti: 

Megítélésem szerint Ferenc pápa néhány újítása azonban a dogmákat is érinti. Például a szexuáletikai kérdésekben. Az egyházi tanítások továbbra is egyértelműen kizárják a fogamzásgátlás minden formáját, viszont a 2016-os Amoris Laetitia (A szeretet öröme) 351-es lábjegyzetében az elváltak és az újraházasodottak áldozásával kapcsolatban a pápa elbizonytalanította a híveket.

Fotó: Bazánth Ivola

Perintfalvi erre felveti, hogy az egyház nem ítéli el a fogamzásgátlást, hiszen engedélyezi a természetes fogamzásgátlást. Itt Hodász atya egy másik fogalommal operál, különbséget tesz fogamzásgátlás és természetes családtervezés között. Szerinte aki az utóbbit fogamzásgátlási céllal használja az bűnt követ el, melyet a Humanae vitae pápai enciklikára hivatkozva jelent ki. Perintfalvi szerint azonban ez játék a szavakkal, sőt a kérdésnek már a felvetése is ellenállásokba ütközik sokszor:

Nagyon örömteli, hogy Ferenc pápát nem csak a papság véleménye érdekli ebben a kérdésben, akik ugye nem élnek szexuális életet, hanem a hívek álláspontja is, akiknek az életét viszont meghatározza ez a kérdés. A 2014-es, úgynevezett rendkívüli családszinódus idején az egyházfő készíttetett egy kilenc kérdéscsoportból álló kérdőívet házasság, szexualitás és család témakörben. A magyar katolikusokhoz nem jutott el ez a kérdőív, miután Erdő Péter bíboros ezt „elszabotálta”. A világ számos országában azonban kitöltötték a hívek, és az derült ki, hogy számukra a fogamzásgátlás eszközeinek tiltása betarthatatlan egyházi előírás. 

Azaz, Ferenc pápa számára érték a sensus fideinek nevezett, a hívek egyetemes hitérzékeként visszaadható teológiai fogalom. Részéről jelen van egy nagyon tudatosan törekvés, hogy az egyházi tanítások és a való élet közötti problémákat nem csak megnevezze, hanem feloldja a köztük feszülő ellentmondásokat. Hodász atya megjegyzése minderre, hogy ez a hitérzék azonban nem írhatja felül a Szentírást, sőt, egyértelműek számára a szexuális élet szabadabbá válásának következményei. Idézett adatsora szerint a fogamzásgátló eszközök elterjedése és a házasságon kívüli szexuális élet opciója között kapcsolat van. Perintfalvi szerint a kapcsolat azért visszás, mert a fogamzásgátlás elterjedése csak a női szexualitást szabadította fel, a férfiak korábban sem féltek a hűtlenkedéstől. Ezt nem vívmánynak tartja, hanem a kettős mércére fontos itt felhívni a figyelmet. Hiszen gyakorlatilag korábban kizárólag a nőtől várták el a hűséget, fogamzásgátlás nélkül pedig nem is lehetett ezt más módon biztosítani.

A konkrét téma után a felek ismét egy általánosabb keretben gondolkodtak irgalom és engedelmesség témájában. A referenciapontot továbbra is Ferenc pápa adta. Hodász atya szerint Ferenc pápa a sok reform között szem elől téveszti a katolikus tanítások tisztaságát. Elbizonytalanítja a híveket.

A katolikus szó jelentése, hogy egyetemes. Épp ez sérül. Argentínában például áldozhatnak az elvált, újraházasodott hívek, Németországban pedig a protestáns testvérek is, holott már Pál megfogalmazza, hogy az áldozás az egység jele, és csak az részesedhet benne, aki arra méltó. Tehát nem csak az egységesség hiánya a baj, hanem a tanítás módosítása is. Ugyanígy problémás a halálbüntetésről szóló rész módosítása a katekizmusban. Valamit vallottunk kétezer évig, akkor nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.

Perintfalvi szerint viszont Ferenc minden akar lenni, csak neme gy autoriter vezető. Szerinte a helyi püspökök jobban ismerik a helyi kultúrát, ezért bizonyos kérdéseket jobb átengedni nekik. Sokkal inkább 

föderalista módon kívánja az egyházat szervezni, ahol a püspöki kollegialitás szellemében az adott püspöki konferenciák közelebb tudják vinni a hívekhez az amúgy egyetemes egyházat. Ferenc pápa szerinte pont azt mondja ki, hogy nem lehet egy kérdésre egyféle választ adni. Erre az egyik legjobb példa nem is a szexuáletika, hanem a migráció kérdése. Ferenc pápa a menekültválságot látta, mellyel számos támadást indított el személye ellen.

Hodász atya mindezzel nem tud azonosulni. Ő azt vallja, hogy jó katolikusként tartania kell magát a tanításhoz. Hiszen, aki nem ért egyet a tanításokkal, vagy a pápai/szinódusi döntésekkel, az meglátása szerint akár szegre is akaszthatja a reverendáját, és jobb, ha elmegy pénztárosnak egy szupermarketbe. Az üdvözlendő, hogy együttérzéssel fordul a szegények felé, azonban nem olyan intenzitású változásoknak kitenni az egyházat, amely miatt az összeroppanhat, összefőlhet. Perintfalvi az interjú vége felé is kitart amellett, hogy itt az irgalmasság a kérdés. Ferenc pápa ezzel a misszióval lépett a pápai székbe, ez az az értelmezési keret, amelyben minden egyházi történést el kell helyezni.

Ferenc azzal a vízióval érkezett a pápai székbe, hogy az irgalmasság apostolaként végrehajtsa a világegyház reformját. 17 éves korában Máté, a vámos története érintette meg spirituálisan. Később püspöksége mottójául is azt választotta, hogy „irgalmából választott ki engem”. A küldetéstudata magyarázza a változások intenzitását.

Az egyház nem volt mindig hierarchikus, mondja. Ha a kezdeti Jézus-mozgalmat tekintik a kutatók, akkor a testvériség és a társadalmi egyenlőség elve volt jelen a közösségben. A változás egy külső hatásra, az államvallássá váláskor köszöntött be. Tehát az a gondolat, hogy a pápa tekintélyénél fogva majd vezeti a világegyházat ez Perintfalvi érvelésében nem egy magától értetődő dolog, sőt az 1965-ben lezárult II. vatikáni zsinaton már meg is fogalmazódik ennek a szöges ellentéte, az úgynevezett Isten népe teológia (vö. Lumen Gentium). Ennek gyújtópontjában pedig az áll, hogy az egyházat nem csupán a papság adja, hanem az Isten, a papság továbbá az összes megkeresztelkedett közösen. Ferenc így, a korábban elhangzottakkal szemben, inkább érdekeket sért, mert ebben a szemléletben, ezzel az irgalommal eltelve végzi működését.

Hodász atya válaszában egyet értett, hogy nem egy olyan egyházban kellene élnünk, ahol a pap egyfajta megkérdőjeleztetetlen és megszólíthatatlan elemként van jelen. Ugyanakkor az fontos, hogy ők is tartsák be a tanítást. Ennek egyféle megoldására az atya saját templomában is kirakott egy üzenődobozt, hogy a hívek jelezhessék felé, ha prédikációjában eltér a katolikus anyaszentegyház dogmáiban megfogalmazott hitigazságaitól. De megismétli, hogy az irgalom megjelenése számára is a legfontosabb és legszimpatikusabb vonása Ferenc pápaságának. Csak meglátásában az irgalom és az igazság kérdése másként jelenik meg, mint vitapartnerének érvelésében. Aki szerint 

"Annyit tennék hozzá, hogy Ferenc az első pápa, aki nem csupán egyéni bűnökről beszél, hanem strukturális bűnökről is. Azt mondja, hogy a bűnös törvényekkel, rendszerekkel, diktatúrákkal szemben is fel kell venni a küzdelmet. Ferenc szellemiségéből következik például, hogyha születik egy jogszabály, amely bűnösnek kiáltja ki a hajléktalanokat, az ellentétes a jézusi tanítás szellemiségével".

Az interjúvezető erre a felütésre utolsó témaként az egyházban elkövetett visszaéléseket veti fel. Hogy jelenik meg az igazság és az irgalom, miközben ilyen kérdések is jelen vannak az egyetemes egyházban. Hodász atya szerint a pápa

szembenézést és felelősségre vonást ígért. Az rendben van, hogy a bűnösöket bíróság elé állítjuk, az áldozatoknak pedig megpróbálunk segítséget nyújtani. Viszont sokszor megkérdezik tőlem, hogy mi szükség van ezekben az ügyekben ekkora sajtónyilvánosságra. Egyrészt fontos, mert példát adhat az előbújásra azoknak az áldozatoknak, akik azt hitték, hogy egyedül vannak a megalázottságukkal, másrészt viszont sokakat épp a nyilvánosság riaszt el attól, hogy beszéljenek a velük szemben elkövetett abúzusról.

Ehhez kapcsolódva Perintfalvi a Ferenc pápa által felállított (2015.) vatikáni bíróságot említi, amely kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy az eltussolásokkal szemben mindazok a püspökök, és mindenki, aki részt vett ezekben, elnyerje azt, ami jár. Ugyanakkor arra nehezen talál magyarázatot, hogy Magyarországon miért nem kapott nagyobb publicitást egy-egy hasonló eset, hiszen nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy itthon ne lenne jelen ez a jelenség. 

A beszélgetés egy jóslattal zárul az újságírói kérdésre. Hodász atya szerint az egyház élete egyfajta ingaként is felfogható, amely hol erre, hol arra leng ki. Azt gondolja, hogy Ferencet követően egy konzervatívabb szemléletű pápát fognak megválasztani Péter utódjának, hiszen a korábbi évezredekben is azt látta az ember, hogy különböző karakterek követték egymást. Perintfalvi viszont fordítva látja. Szerinte Ferenc pápa annyi ajtót rúgott be, hogy ezeket már nem lehet mindet visszacsukni. A következő pápa így óhatatlan, hogy az ő művét folytassa. Ellenkező esetben egyházszakadás várható: ahol a konzervatívabb és a progresszívebb képviselők útjai elválnak egymástól.

A Wenders által instruált filmes műben Ferenc pápa utazásaiba és vallással kapcsolatos nézeteibe nyerhetünk betekintést, miközben az egyházfő olyan általános témákkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre ad őszinte, komoly, olykor humorral fűszerezett válaszokat, mint a halál, a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, a bevándorlás, az ökológia, valamint a család szerepe. Ami ezen túlmenően minden kétség nélkül ugyancsak feltárul; hogy a rendező szinte kivételes betekintést nyerhetett a pápa életébe. Több mint két éven keresztül kísérhette, emellett a vatikáni tévéarchívum egyedi archív felvételeivel is dolgozhatott, amelyek Ferenc pápa világ körüli utazásai során készültek.

Mottó:

Morus Tamás imája

Uram, ha lehetséges,
adj nekem testi egészséget,
hogy ép szervekkel szolgálhassak neked!
Adj nekem Uram, egyenes lelket,
hogy lássam, mi a jó és helyes,
ne féljek a gonoszság támadásától
és minden ügyemet rendbe tudjam szedni!
Adj nekem, Uram, készséges lelket,
mely sohasem unatkozik,
nem panaszkodik,
nem kesereg és nem érzékenykedik!
Segíts, hogy ne törődjem
mértéken felül azzal a valamivel,
amit „Én”-nek hívnak!
Adj Uram humorérzéket!
Segíts, hogy értsem a tréfát,
Hogy vidám legyek
És másokat is fel tudjak vidítani!

Azt mondja a fáma, ez az ima volt Szent−Györgyi Albert orvos−kutató kedvenc imája, de ez a jelenlegi római katolikus világegyház vezetőjéé, 2013 óta „Róma püspökéé”, Ferenc pápáé is, aki ezekkel a sorokkal, mint személyes konfesszióval zárja szinte már-már „személyes”, összességében bölcsességet, derűt és bizakodást sugalló „dokumentumfilmje” képsorait. Azét a dokumentumfilmét, amelyben őt magát egy abszolút értő szemlélet- és sorstárs (itt: mint filmrendező), maga a neves német filmalkotó, forgatókönyvíró és producer, Wim Wenders követ, illetve jegyez.

Úgy tűnik, vannak szerencsés csillagállások. Hiszen maga a három Oscar-díjra jelölt Wim Wenders is egy etalon, aki orvosi és filozófiai tanulmányai után kötelezte el magát a filmnek, és aki az olyan klasszikusok mellett, mint a Párizs, Texas (1982) vagy a Berlin felett az ég (1985) számos dokumentumfilmet is rendezett (A föld sója, Buena Vista Social Club); személyes ars poeticája szerint pedig filmjeiben az európai és az amerikai kultúrát próbálja összeegyeztetni, egybeolvasztani, és „mint a globális világ filozófusa” készíti filmjeit. Ez a globális kultúra jelenik meg a legújabb alkotásaiban is. Feltételezhetően mindez a „szellemi és ténybeli wendersi háttér” predesztinálta őt magát hitelesen erre, a szinte (ha esetleg létezik egyáltalán ilyen kategória) „személyes portré”, de inkább „személyes vallomásfilm” elkészítésére. Óriási kihívás lehetett.

Ilyen „szellemi és ténybeli” háttérrel rendelkezve indult az a közös munka, amely − a források szerint – igazából a Szentszék Kommunikációs Titkárságának prefektusától, Dario Edoardo Viganotól származik, aki amellett, hogy nagy „filmgourmand”, személyesen magának Wim Wendersnek is nagy rajongója. Feltételezhetően az összes lényegi pontot mérlegelve döntött végül Wim Wenders mellett 2014-ben maga a Vatikán.

A szellemi háttér tehát teljesen egyértelmű, a film előrehaladása során pedig mindez hitelt érdemlően fel is tárul; a globális világ filozófusa és a (globális) világ pásztora (ez Ferenc pápa meghatározása saját magáról) találkoznak, és egy közös fizikai és szellemi kihívásra−utazásra−kalandra vállalkoznak. Ennek nyomán a film maga egy sokszínű kavalkád−forgatag, amelynek során pedig szinte teljesen feltárul az a kép, amely igazolja, hogy a választás és a döntés jogos volt; a felnőttként protestáns hitre tért filmalkotó Ferenc pápa mentális és fizikai útkeresésének, szellemi eredőjének, hitvallásának, (előre)haladásának és nem utolsósorban egzisztenciális létének abszolút értője, és mindennek szakavatott, hiteles közvetítője. A Pope Francis – A Man of His Word, magyarul a Ferenc pápa − Egy hiteles ember címet viselő munka mindennek nyomán igazából nem egy, de két etalon, két hiteles, szellemi minőségében, világlátásában egymást tökéletesen értő, és ezen a ponton kiegészítő ember és szellem közös „gondolattérképe”.

A Wenders által instruált filmes műben tehát Ferenc pápa utazásaiba és vallással kapcsolatos nézeteibe nyerhetünk betekintést, miközben az egyházfő olyan általános témákkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre ad őszinte, komoly, olykor humorral fűszerezett válaszokat, mint a halál, a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, a bevándorlás, az ökológia, valamint a család szerepe. Ami ezen túlmenően minden kétség nélkül ugyancsak feltárul; hogy a rendező szinte kivételes betekintést nyerhetett a pápa életébe. Több mint két éven keresztül kísérhette, emellett a vatikáni tévéarchívum egyedi archív felvételeivel is dolgozhatott, amelyek Ferenc pápa világ körüli utazásai során készültek.

A filmben használt vizuális stílusnak köszönhetően a nézők egészen közel kerülhetnek a pápához, aki olykor-olykor „személyesen meg is szólítja” közönségét, de ott lehetünk vele akkor is, amikor munkásokat és gazdálkodókat, gyermekeket és időseket, menekülteket és rabokat látogat, vagy épp a szegénynegyedek és menekülttáborok lakóival találkozik. De jelen lehetünk az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa épületében, vagy a nagy világvallások vezetőivel való találkozókon egyaránt.

A film nemzetközi premierje 2018 májusában volt a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. Magyarországon egyszeri alkalommal − a VII. Keresztény Film- és Könyvnapok keretén belül, egyszeri vetítési engedéllyel − mutatta be 2018 novemberében az Etalon Film Kft., ezt követően 2019. április 6-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban, egy díszbemutató keretén belül a Pannónia Szórakoztató Kft., mint közép−kelet−európai filmforgalmazó és -terjesztő. A film ezt követően a mozihálózatokban lesz elérhető és megtekinthető.

Őszinte jóindulattal ajánlom Mindenki szíves figyelmébe Wim Wenders filmjét a római katolikus egyházfőről, mert mérhetetlenül inspiratív és pozitív példával szolgál, illetve tanít; előítéletek, vádaskodás, széthúzás helyett pedig esélyt ad a megbékélésre, a saját felelősségünkkel való szembenézésre. Azaz: mit tehetek, akár én magam is, hogy élhetőbb legyen a világ(unk)… J ?

Mindenkinek köszönöm, aki e gondolatok során velem tartott.

Üdvözlettel: Cseh Gizella

Ferenc pápa – Egy hiteles ember
(Pope Francis: A Man of his Word)
svájci−amerikai dokumentumfilm, 96 perc, 2018
Rendezte: Wim Wenders

Állásfoglalás a Magyarországon megszüntetett Gender-mesterképzés kapcsán

2018. október 12-én a magyar kormány mindenféle szakmai véleményezés nélkül kihúzta a társadalmi nemek tudománya (MA) szakot az országban engedélyezett tanulmányok listájából. Mostantól fogva a szakra jelentkezni nem lehetséges.

A hivatalos magyarázat szerint nincsen szükség a munkaerőpiacon ilyen tanulmányi végzettséggel rendelkező fiatalokra. Kövér László, a parlament elnöke pedig egyenesen „egy emberkísérlet szellemi alapjának”  nevezte ezt a tudományt és a nemzeti szocializmus fajnemesítéséhez hasonlította.

A társadalmi nemek tudománya (gender studies) egy olyan nemzetközileg elismert tudományterület, ami a nemek kulturális és társadalmi jelentését vizsgálja. Ez a tudományterület megkérdőjelezi azokat a nemi szerepeket, amelyek úgymond „természettől fogva” adottak és elismeri a társadalmi nemek sokféleségét. A társadalmi nemek tudománya olyan eszközt ad a kutatók kezébe, aminek segítségével meg lehet ragadni és meg lehet érteni a nemek közötti strukturális különbségeket, valamint elemezni lehet a nemek közötti különbözőségeket létrehozó és reprodukáló társadalmi mechanizmusokat.

Egy olyan interdiszciplináris és nemzetközileg elterjedt kutatási területről van szó, amit az Augustana-Főiskola Feminista Teológia és Gender Studies Tanszéke is képvisel. A genderkérdésekben való kompetencia az elmúlt években alapvető képesítéssé vált az egyházi és a társadalmi élet minden területén. A genderérzékenység alapvető feltétele a vezető beosztású munkahelyek betöltésének, legyen szó akár magán, intézményes vagy nyilvános területről.

A Bajorországi Evangélikus-Lutheránus Egyházhoz tartozó Augustana Főiskola ezért nyomatékosan tiltakozik a társadalmi nemek tudománya (gender studies) fent nevezett megítélése ellen, és követeli a társadalmi nemek tudománya mesterképzés megszűntetésének visszavonását. 

Neuendettelsau, 2019. március

Prof.in. Dr. Heike Walz, rektor 

Prof.in. Dr. Renate Jost, A Feminista Teológia és Gender Studies Tanszék vezetője

Mirijam Grab, teológia hallgató

Ferenc pápa a hétvégén interjút adott a spanyol La Sexta tévécsatornán futó Salvados című műsorban. Jordi Évole újságíró a februári püspöki tanácskozáson elhangzott, nagy vihart kavart kijelentéséről (“Minden feminizmus szoknyás macsóságban végzi.”)  kérdezte Ferenc pápát a feminizmussal kapcsolatban, aki így reagált:

Pillanatnyi tévedés volt a részemről ezt mondani, nem így gondolom. A mondatnak így kellett volna hangzania: Minden feminizmus magában rejti a veszélyét, hogy szoknyás macsóságban végezze. 

Meg kell hallgatni a nőket az Egyházban, tisztségeket kell, hogy kapjanak – az Egyház nem lehet Egyház nők nélkül.

 

Dogma-e a cölibátus az egyházban? Megoldást jelenthet-e a választható cölibátus a paphiányra és a szexuális visszaélések visszaszorítására a katolikus egyházon belül - Jézsó Tamás írása.

Egyre több információ kerül napvilágra a katolikus egyház papjainak szexuális visszaéléseivel kapcsolatban:

• Theodore McCarrick volt washingtoni érseket kitaszították a papi rendből - bizonyított tettei: zaklatás a kiengesztelődés szentségének gyakorlata során, a hatodik parancsolat megsértése kiskorúakkal és felnőttekkel szemben, súlyosbítva a hatalmával való visszaéléssel.
  
  
• A pápa elfogadta Ricardo Ezzati, Santiago de Chile érsekének lemondását, aki pedofil botrányba keveredett.
  .

• Philip Edward Wilsont, az ausztráliai Adelaide érsekét 12 év börtönre ítélték papi pedofília eltitkolása miatt.

• Pedofília vádjában bűnösnek találták és hatévi börtönbüntetsére ítélték George Pell ausztrál bíborost, a Vatikáni Kúria tagját, aki az egyházi állam kincstárnoka volt.

   

  Fotó: vaticannews.va