Sajátos kapcsolat fedezhető fel a Ferenc pápa által képviselt felszabadítási teológia és a csíksomlyói egyházi hagyomány között – állítja Perintfalvi Rita teológus, a grázi egyetem oktatója, akivel a Ferenc pápát illető egyházon belüli és kívüli kritikákról, a katolikus egyházi mozgalmak jelenéről is beszélgettünk.
Parászka Boróka: Fokozott várakozás előzi meg a pápalátogatást itt Csíksomlyón, és olyan viták és dilemmák is felmerültek, amelyek számomra meglepőek, váratlanok. A Ferenc pápát illető kritikák mennyire általánosak, mennyire jellemzőek és mi az eredőjük?
Perintfalvi Rita: Ferenc pápát pont hat éve választották pápává, és ebben a hat évben rengeteg vihar keletkezett körülötte. Egyrészt az egyházon belül, másrészt az egyházon kívül is, különféle politikai erőktől érkeztek a támadások. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy egyházon belül mennyire kiélesedett az a konfliktus, hogy Ferenc pápa próbál reformokat hozni, ezzel viszont radikalizálja, felélénkíti a tradicionalista szárnyat, a fundamentalistákat. Példaként lehet hozni az Amoris Laetitia 2016-os megszületését, azt az apostoli írását, amelyben felvetett olyan kérdéseket, amelyeket már nagyon régóta meg kellene tárgyalni a katolikus egyházon belül – például az elvált és újra házasodott hívek esetét, akik nem járulhatnak szentáldozáshoz, és kirekesztve érzik magukat az egyházból. Ferenc pápa ebben az írásában csak egy lábjegyzet címén tett olyan gesztust, hogy itt lenne az ideje, hogy erről másképpen gondolkodjunk, megnyitotta a kaput, hogy egy lelkipásztor eldönthesse ebben az estben, hogyan kezelje az ilyen hívőket. Erre válaszul több nyelven is megjelent egy dubiának (=kétely) nevezett írás – amelyet négy bíboros fogalmazott meg, köztük Raymond Burke (az amerikai fundamentalista szárny képviselője az egyházon belül, fontos szereppel bír a Kúriában, és össze van fonódva az olasz szélsőjobboldallal), valamint két német bíboros is – Walter Brandmüller és Joachim Meisner –, akik testvéri helyreigazítást szeretnének kérni a pápától, valamint a tanítások egy részének visszavonását, mert úgy érzik, hogy Ferenc pápa már nem a katolikus tanítást képviseli, illetve újító gondolatai bizonytalanságot keltenek a hívőkben. Ilyen nem fordult még elő az egyháztörténelemben. Később csatlakoztak hozzájuk teológusok, hívők, akik aláírásgyűjtést is kezdeményeztek. Erre a másik szárny, a reformerek szintén elkezdtek egy aláírásgyűjtést. Ebből is látszik, hogy egyházi, teológiai szinten is mennyire kiéleződött Ferenc pápa körül a vita, ami nem véletlen, hiszen bátran belenyúl kritikus témákba, például ilyen még a női diakonátus kérdése – ha nőket pappá nem is szentelhetnek, legalább lehessenek diakonisszák, hiszen ennek is meg van a gyakorlata a katolikus egyházon belül –, az első 900 évben létezett ez az intézmény, aztán a nők ki lettek innen szorítva. Ferenc pápa újra foglalkozik ezzel, és létre is hozott egy bizottságot, amely tanulmányozza ezt a kérdést. Sok ilyen témát fel lehetne még hozni, ami mutatja, hogy teológiai kérdésekben óriási a vita, és politikai téren is olyan ellenségei támadtak Ferenc pápának, mint az Iszlám Állam, az olasz maffia, tehát láthatjuk, hogy hatalmas viharban végezte munkáját az elmúlt hat évben.
