Írásom apropója egy csók lett. Persze, nem egy akármilyen csók. Irinej szerb ortodox pátriárka temetésén készült képeken láttuk azt a bizonyos csókot, és sokan elcsodálkoztak, de leginkább megbotránkoztak rajta. Hiszen dúl a járvány, vagy mi van itt? Hrotkó Larissza írása

A 90 éves Irinej három héttel halála előtt még kiutazott egy ortodox püspök temetésére Montenegróba. A montenegrói püspök Covid-19 okán halálozott el, de a temetésén az akut fertőzésveszély ellenére sokan csókolták az elhunyt arcát (esetleg a homlokán elhelyezett kis koszorút – ilyen szokás is van) a nyitott koporsóban. Valószínűleg maga Irinej is megtette. Három héttel később a szerb pátriárka – ugyancsak Covid-19 fertőzéssel összefüggésben – követte montenegrói kollégáját. Már mondanom sem kell, hogy őt is hasonlóképp ravatalozták fel, és számos hívő, de főleg a papok, mindenféle óvintézkedés nélkül csókolták az elhunyt koporsóját a sírba helyezés előtt. A szerb egyházi adminisztráció ugyan tett egy gyenge kísérletet és kérte a gyászolókat, hogy tartsák az előírt távolságot és viseljenek maszkot a járványügyi javaslatoknak megfelelően, de a maszk a templomban a papokon sem volt. A szerb járványügyi hatóság nem tudott beavatkozni, mert nem tilthatta meg a hagyományos temetési rítusokat. Így hát kevesen figyeltek a biztonsági előírásokra. Buták? Fanatikus ortodoxok?

Alissa Milano 2017-es #MeToo tweetje hatalmas visszhangot vert az egész világon. Szinte rögtön több ezren válaszoltak Milano posztjára #MeToo hashtaggel és a számok rohamosan növekedtek, ahogy teltek a napok. Azt kevesen tudják, hogy már tíz évvel ezelőtt, 2006-ban Tarana Burke indította el eredetileg a #MeToo mozgalmat. A szándéka ugyanaz volt, mint Milanónak: ki akarta fejezni, hogy a szexuális erőszak és zaklatás járványszintű probléma, hogy a nők és gyerekek egy olyan nemi erőszak kultúrában léteznek, amelyben az áldozatokat rendre elhallgattatják vagy minimum nem hisznek nekik. Ahol a szexuális erőszak normalizálva van a médiában, az irodalomban és a pornóban. Ahol az áldozatoknak nem voltak eddig szavaik arra, hogy elbeszéljék az őket ért erőszak eseteket, mert a patriarchátus nem biztosított alternatív diskurzust arra, amelyben megjelenhet ezeknek a nőknek a története. A #MeToo mozgalom felhívta a világ figyelmét arra, hogy a nemi erőszak és zaklatás nem egyéni probléma, ami csak egyszer-kétszer fordul elő, hanem társadalmi, rendszerszintű probléma, amely áthatja a hétköznapjainkat.

Tisztelt és Kedves Rita!

Csodálattal követem a munkásságát. Nekem is van egy történetem, ami nem annyira a bántalmazásról szól, de nagyon jellemző az álszent papokra.

Még Kadarkúton tanítottam, amikor Erdélyből odaköltözött egy református lelkész két gyerekével és feleségével. Rögtön kaptak állást, lakást, autót, de ezzel nincs is semmi bajom. A fia osztályfőnöke voltam, amikor az iskolánkban egy új projekt indult. Az év során irodalom, történelem s ének tantárgyak keretében 6-6 órán a romák történelmével, művészetével, kultúrájával, hagyományaival ismerkedhettek a gyerekek. Ahhoz, hogy ez beindulhasson, a szülők beleegyezését kellett kérni. Az osztályomban minden szülő hozzájárult, kivéve a tiszteletest.

Nagyon felháborított, de nem szóltam neki. Pedig megkérdeztem volna, hogy ő elmenekült a kisebbségi létből a jobb körülmények közé, de itt az ugyancsak kisebbségben élőkért már ennyit sem tesz meg? Pedig nagy szükség van rá, hogy megismerjük és megértsük, elfogadjuk őket. Persze ettől még a projekt elindult.

Szívesen elmondtam volna neki – amit valahol olvastam –, „A legrosszabb pásztornál is rosszabb az a pásztor, amelyik elhagyja a nyáját. A rosszul őrzött nyáj is együtt marad, de a gazdátlan nyáj szétszéled.” Ennyit a felebaráti szeretetről, megértésről, az elesettek gyámolításáról.

Olvasónk, Molnár László gondolatai

Fotó: chchurches.org

„Kezdjünk újra álmodni – út egy jobb jövő felé” – címmel jelenik meg Ferenc pápa legújabb könyve decemberben, melyet Austen Ivereigh újságíró közreműködésével írt.

A cikk címe azon a megfigyelésemen alapul, hogy a legtöbb összeesküvés elméletet az önmagukat spirituálisnak tartó emberek vallják és osztogatják meg egymással szerte a virtuális térben. Éveken keresztül mit sem törődve ezzel, elfogadtam a tényt, hogy az „ezósok” és „konteósok” egy csónakban eveznek. Mióta azonban a koronavírus első hullámában a szokásosnál jobban aktivizálták magukat a rettegő összeesküvés elmélet hívők, engem is jobban elgondolkodtatott a dolog. Félreértés ne essék, nem az gondolkodtatott el, hogy hogyan nyerészkedik a globális háttérhatalom a vírussal, vagy az, hogy Donald Trump hogyan harcol a vírus közben sátánista pedofil liberálisokkal (ez egy létező elmélet), hanem az, hogy mégis mi köze lehet a spirituális identitásnak az összeesküvésekben való hithez?

-Ezohunter írása

Értem én a szekularizációs ötletet Habermastól,* nagyon mély. Ám Napóleon meg azt válaszolja Habermasnak, hogy „az államnak ezért kell az egyházat támogatnia, mert az állam nem tud vigaszt nyújtani”. Slemmer László gondolatai

Ebből nekem az jön le, hogy meg kell különböztetnem a negatív és a pozitív szekularizációt.

A negatív szekularizáció (=egyik egyház sem kap állami támogatást) rosszabb, mint a pozitív szekularizáció (=mindegyik egyház támogatást kap). Utóbbinál meg már csak a civilizáló állam a jobb, amely bármely egyházat civil kezdeményezésnek tekint, továbbá bármely civil kezdeményezést – legyen az egyház, érdekvédelmi szervezet, párt – olyan mértékében támogat, amilyen mértékben az átvállalja az állam szociális és kulturális funkcióit az államtól. Egy ilyen államban a társadalmi szervezetek különböző adókedvezményeit külön-külön olyanfajta tevékenységekre adhatnánk, amiket eddig történelmileg az egyházakhoz rendeltek (szociális munka, kulturális, oktatási, egészségügyi tevékenység). Aztán a civil szervezetnél, amelyiknél ez összejön, egymásba fonódva, ott ezek az engedmények annyira felszoroznák egymást, hogy mindez akár negatív adóba is átfordulhat – és máris összejön a pozitívan szekuláris egyháztámogatás. És akkor a kecske is jóllakik, meg a bárány is. És akkor még Horn Gyula vatikáni konkordátumát sem kellene fölmondanunk. A civil törvény meg előírná a társadalmi szervezetek belső jogszolgáltatásának kötelező elemeit, amik nélkül a szervezet nem civilszervezet, hanem bűnszövetkezet.

Amit a miniszterelnök ezzel az álságos államkereszténységével csinál, annak kevés köze van a ferenci Vatikánhoz. Inkább a hagyományos nagy péteri ortodox államegyház felfogáshoz van köze, ahol is „cuius legio, eius regio – cuius regio, eius religio”.

Itt, Magyarországon – és Oroszországban – nem a Theos fonódik össze a Kratein-nel, ez még nyomaiban sem elmozdulás a „teokrácia” felé. Nálunk a Baszileiosz teremti az Ecclesiát, ez egy „baszileklézsia”.

Vlagyimir Putyin orosz államfő és Kirill moszkvai pátriárka (index.hu)

*Csak a szekuláris állam képes garantálni a vallások szabadságát, mert ha egyik vagy másik vallás egy adott országban elkezd dominálni, akkor azonnal megpróbálja elnyomni, s maga alá rendelni az összes többit, illetve elvitatni azok szabad gyakorlását.

Az első „lockdown” arról szólt, hogyan tudjuk a mindennapjaink rutinját megváltozott körülmények között megőrizni, átalakítani kisebb-nagyobb veszteségekkel együtt. A vírushelyzet mindenhol változásokat generált, új, kényszerszülte ötleteket hozott a felszínre. Afganisztánban sem történt ez másképp, ugyanúgy szükség volt (van) a kreatív problémamegoldó képességre, rugalmasságra a túlélés érdekében.

Ma tartják a a Szegények világnapját, amire Ferenc pápa üzenet tett közzé. Az üzenetben a pápa a Sirák Fia könyvének segítségével sorra veszi a bibliai bölcsesség kérését és azt konkrétan megfogalmazza a mai világ körülményei között. Ferenc pápa üzenetéből közlünk részleteket.

„A szegény felé is nyújtsd ki a kezedet” (vö. Sir 7,36). A régi bölcsesség e szavakat mint követendő szent életszabályt állítja elénk. Ezek a szavak ma is ugyanolyan időszerűek, mint bármikor, és segítenek abban, hogy tekintetünket a lényegesre irányítsuk és áttörjük a közöny válaszfalait. A szegénység számos különféle módon jelenik meg, és minden egyes sajátos helyzet figyelmet követel: mindegyikben lehetőségünk nyílik arra, hogy az Úr Jézussal találkozzunk, aki kijelentette, hogy a legkisebb testvéreiben jelen van (vö. Mt 25,40).

A "McCarrick-jelentés" röntgenfelvétel a katolikus egyház jelenlegi állapotáról. A jelentés rendszerszinten is felfedi, hogyan érhet el ilyen magas rangot az egyházi hierarchiában egy gyermekeket megrontó köztörvényes bűnöző. 

A Szentszék kedden publikálta jelentését a kiskorúak és felnőttek szexuális bántalmazásában bűnös volt washingtoni bíboros érsek Theodore Edgar McCarrick ügyéről.
A 461 oldalas "McCarrick-jelentés" röntgenfelvétel a katolikus egyház jelenlegi állapotáról, melyből kiderül, hogy a gyermekmolesztálás kiemelkedő apostolának piszkos ügyeit hogyan tusolta el a "szentéletű" II. János Pál pápa és követője, XVI. Benedek pápa.

A jelentést érdemes alaposan tanulmányozni, hiszen rendszerszinten is felfedi, hogyan érhet el ilyen magas rangot az egyházi hierarchiában egy köztörvényes bűnöző.
Theodore Edgar McCarrick valószínűleg úgy fog meghalni, hogy nem lépte át a börtön kapuját, miközben akiket megrontott, azok kettős büntetéstől szenvednek: egyrészt a szexuális visszaéléstől, ami életben hagy, de megöli a lelket, másrészt az egyházi hierarchia bűnpalástolásától, ami esélyt sem ad a gyógyulásra.

Theodore Edgar McCarrick balra

Remélem, hogy hozzá fog tudni járulni egy békésebb világ megteremtéséhez, amelyben a szegénységben és az igazságtalanságban szenvedő emberek megnyugvásra találhatnak.

kép forrása: https://www.greenbiz.com/article/dalai-lamas-shoes 

Őszentsége, a Dalai Láma is gratulált a pár napja megválasztott új amerikai elnöknek, Joe Bidennek. A gratulációját egy levélben fejezte ki, amelyet a Dalai Láma hivatalos weboldalán lehet megtekinteni.

Őszentsége elismerését fejezte ki amiatt, hogy egy nőt választott alelnökének, és megköszönte Bidennek, amiért többször is határozottan állást foglalt a tibeti nép mellett. 

Eredeti cikk:  https://www.lionsroar.com/the-dalai-lama-congratulates-president-elect-joe-biden/