“Atyám, ideadná a villáskulcskészletet?” “Pierre atya, itt a csempevágó, a vakolókanalat meg a simítólécet meg adom mindjárt”. El tudunk képzelni ilyen párbeszédeket? A francia munkáspapok otthagyták a paplakok világát, hogy megéljék a cselekvő szeretetet a dolgozók között. Még ha ezt meg is akarták…
Az én példaképem a katolikus egyházban XXIII. János, aki megmutatta, hogy egy pápának sem kell feltétlenül mutatóujját felemelve járnia, vagy mindig a szexualitásról beszélnie. Ő volt az, aki megmutatta, hogyan tud az egyház nyitni, hogyan válik vendégszeretővé. Akkoriban volt a katolikus egyháznak…
A zsidó próféták, Mohamed és Jézus világos és félreérthetetlen nyelven beszélnek az ember megváltozásáról. Miként lehet, hogy a nevükben alakult csoportok ennek ellenére gyakran épp a változás elleni harc erődítményeivé válnak? Nemegyszer a múlt védelmezői, a hatalom, az erő és a megszokott ügymenet…