Az egyházak fontos szerepet játszanak a társadalom életében. Karitatív tevékenységükkel hirdetik a minket szerető Isten jelenlétét a világban. Vigasztalást, reményt nyújtanak a szenvedésben, és békességet a távozóknak. A római katolikus egyház 2000 éves történelmével, a világ egyik legősibb vallási intézménye és talán egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy papjai cölibátusban élnek. Az utóbbi években kerültek napvilágra, az egyházon belüli pedofilbotrányok, és ennek kapcsán felvetődött a kérdés, hogy ezekben az ügyekben vajon milyen szerepet játszik a cölebsz életforma, mely a szexuális élettől való teljes tartózkodást jelenti. 2018 októberében püspöki szinódus volt a Vatikánban, ahol Reinhard Marx bíboros azt mondta, hogy nem a cölibátus, vagy a homoszexualitás oka a pedofil bűncselekményeknek, hanem az elkövetők gyengesége és éretlensége vezet a visszaélésekhez. Ebben a kijelentésben az „éretlenség” a kulcsszó. Elöljáróban fontos leszögeznünk, hogy az ember a test és a lélek egységéből áll. Külön kezelni a lelket, és a testet a mai tudásunk szerint nem tanácsos, mert a lelki állapotunk, befolyásolja a testünk működését, és fordítva is igaz, a testi állapot hatással van a lelki életünkre. - Csóka Judit, klinikai szakpszichológus írása.
Izgalmas kérdés, hogy valaki miért mond le az emberi élet egyik legnagyobb, és legszebb kalandjáról, a szerelemről, a másik emberrel való eggyé olvadásról, és annak extatikus öröméről?
Pszichológiai szempontból vizsgálva, sok egyéb tényező mellett, talán azért, mert nem is tudja, miről mond le. A papnevelő intézetbe általában érettségi után jelentkezhet az a fiatalember, aki hívást érez a papi szolgálatra. Legalább tizennyolc éves, vagy a húszas évei elején tart tehát az illető, aki a választásával egy életre (vagyis az elkövetkező 50-60 évre) lemond az intimitásról, a szexualitásról, a nőkkel való kapcsolatról, gyakorlatilag valószínűleg úgy, hogy nincsen tapasztalata, vagy ha van, akkor is csak csekély élménnyel rendelkezik az életnek erről az oldaláról.
