"János azt írja, hogyha így szeretett minket Isten, akkor „mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Hiszen „Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.” Gyárfás Judit prédikációját ajánljuk figyelmetekbe szeretettel.
A mai igeszakaszunk Hóseás könyvéből való, a 11. fejezet első kilenc versét olvasom:
„Még gyermek volt Izráel, mikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat. Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt. Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul. Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebójimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, hogyan is törnék a vesztetekre?”
A szakaszból kulcsmondatnak ezt választottam:
„Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével”.
Hóseás a királyság korában volt próféta, a babiloni fogság előtt, i.e. 8.sz. közepén, Ézsaiás és Ámós kortársa volt. Ézsaiással szemben ő az északi országrészben, Izraelben működött.
Izrael vallására a királyok korában a különböző eszmék és hiedelmek keveredése, a szinkretizmus volt a jellemző. Izraelita és kánaánita eszmék, vallási gyakorlatok keveredtek egymással. Az istentiszteletek kánaáni formában zajlottak: a prófétáknak ezekkel a kánaáni rítusokkal gyűlt meg a bajuk, és ezen belül pedig a Baál-gyakorlattal. Baál a termékenység istene volt, őt ünnepelték és tisztelték az emberek, főleg a földművelők. A próféták, akik általában a szentélyek körül működtek, ez ellen szólnak, ez ellen prófétálnak. Bírálják a kultuszt, és fellépnek a szinkretizmus ellen.
Hóseás nevének jelentése a jásac=megsegíteni, megmenteni igetőből ered. Jelentése: „Megsegített! (ti. Jahve)”, vagy „(Bizonnyal) segít!”, „Segíts!”, ill. „Szabadíts meg!”. Valószínűleg ismert családból származott, a szülei léviták lehettek. Széleskörű történelmi, politikai és vallásos tájékozottsága volt.
A próféták ebben a korban látók, látnokok. Előre látják, mi fog történni, és ezt kénytelenek hirdetni. Olykor prófétai révületbe esnek. Érzik, hogy rájuk nehezedik Isten keze, szelleme, a küldetésük súlya. Egyszerre érezni Isten rettenetes hatású jelenlétét, és a prófétai küldetés súlyát lelki megrázkódtatás… Ráadásul Hóseásnak többnyire nem vigasztaló üzenete volt, hanem azt a keserűséget kellett hirdetnie, amit Isten érzett a népe iránt. Olyat kellett hirdetnie, amit nem biztos, hogy akart volna. Így nem csoda, hogy a nép számára Hóseás minimum fura figura volt. Ezt olvassuk: „Ólálkodik a próféta körül Efraim, Istenem népe. Csapdát állítottak minden útjára, gyűlölködnek Istene házában.”
Hóseást Isten arra hívja el, hogy egy prostituáltat vegyen feleségül, majd ezután azt mondja neki, hogy gyerekeik neve „Nincs irgalom” és „Nem népem” legyen.
Van olyan elmélet, mely szerint Hóseásnak ezek az életrajzi adatai „költői-prófétai kitalációk”, metafora az Isten és népe közötti helyzetre. „Menj, végy feleségül egy parázna nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az ország, hátat fordít az ÚRnak.” Eszerint az értelmezés szerint azért kell Hóseásnak mindezeket megélnie, mert ezt csinálja a nép is: hűtlenkedik Istennel szemben. A közvetítőnek, a prófétának pedig előre át kell mennie azon, amin a népnek is át kell majd mennie.
Egy másik elmélet szerint ezek nem kitalációk, hanem valóságos élmények, amikből a próféta elhívásának jelképei lesznek. Én inkább ezzel értek egyet. Mert, ahogy az első korinthusi levélben olvashatjuk, Isten a lenézetteket, a megvetetteteket választotta ki. Ebben a történetben a „lenézett” a prostituált, aki Hóseás felesége lesz, ami ebben a korban, és még a későbbi teológusok értelmezései szerint is botránynak számít. „Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket.”[1] A bolond a történetben pedig Hóseás. Ez kiderül a könyv 9. fejezetéből: hogy őt, a lélek emberét, a prófétát, teljesen eszelősnek tartja a környezete, Izrael.
Az igehirdetés bolondságáról is olvashatunk az első korinthusi levélben ugyanitt. Sőt, az igehirdetés bolondságán belül még nagyobb bolondság, amire készülök, ti. az, hogy beszéljek a szeretetről. Mert, ahogy a budaörsi idősotthon egy lakója felkiáltott egyszer az istentisztelet közepén: „a szeretetet nem lehet tanítani, azt cselekedni kell!” És teljesen igaza van. Innentől fogva teljes értelmetlenség és bolondság ez az igehirdetés. Ezért igyekszem legalább rövidnek lenni.
Azt mégis el kell mondanom, hogy ha csak egy szó lehetne az üzenetem, nekem ez (a szeretet) lenne az. Erről a szeretetről, Isten szeretetéről tettem bizonyságot 2018-ban a Mozaik Közösség nyílt alkalmán a Bálint házban, és pont ugyanezt a hóseási igét dobta elém tavaly az Örökkévaló a Pride hónap istentiszteletére, ahol bizonyságot tettem, ott is Isten szeretetéről. Nem tudok mást hirdetni, és másról bizonyságot tenni, mert Istennek ez a szeretete kísérte és kíséri végig az életemet. Azt hiszem, nem csak az enyémet, hanem talán sokatoknak ugyanolyan fontos ez, mint nekem. Múlt vasárnap hallottuk: válaszd az életet! Az élet útja a szeretet útja. Biztos ismeritek: a szer-etet, a gyűl-ölet. Az élet útja a szeretet útja. Vagy, ahogy a Példabeszédek Könyve még egyszerűbben mondja: „Jobb egy tányér főzelék ott,/ahol szeretet van,/mint a hizlalt ökör,/ ahol gyűlölet van.”
Hóseás könyvének 11. fejezete is Isten hűséges szeretetéről szól. A szeretetről és szerelemről: mint ígéretről, mint kötelékről, mint szövetségről, mint hűségről.
Először egy ideális szülő-gyermek képpel találkozunk igeszakaszunkban: „Még gyermek volt Izrael, /amikor megszerettem, / Egyiptomból hívtam ki fiamat./” - vagy lányomat. A képek később is a gyereknevelésre utalnak: „enni adtam nekik”, „járni tanítottam őket”, „kézen fogtam őket”.
Az első közösség, ahova tartozunk, és ahol ideális, jó esetben szeretnek, az a család. Sőt, a Bibliában az is benne van, hogy Isten jóval már a születésünk előtt kiválasztott minket: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek...” A 139. zsoltár szavaival: „te formáltál anyám méhében…. csontjaim nem voltak rejtve előtted…Alaktalan testemet már látták szemeid;”. Az ideális szülői, gondviselői, és gondviselő szeretet: a gondviselés láthatatlan, a háttérben maradó, mint ahogy Hóseás könyvében áll: „ők nem tudták, hogy én viseltem gondjukat.”
Ez a szeretet, ez a szerelem, ez a kötelék „emberi”, a szöveg csak emberi képekkel tudja leírni (pl. a szülő-gyermek kapcsolattal).
A textusban szereplő szeretet
אַהֲבָה = áhává, ez héberül szeretetet és szerelmet is jelent (mint ahogy az angol love is). Egy rabbi azt írja: minden igazán fontos szó aleffel kezdődik. Pl. aleffal kezdődik az ádám (ember), és a szeretet, az áhává is. Miért van ez így? – kérdezi. Mert a szeretet, szerelem magas szintű spiritualitás. Az alef, „á”, a „szerelem” szóban a „te”, a „hává” pedig az „adjál”. A szerelem lényege a zsidóság szemszögéből: adni és jót nyújtani a másiknak. A szerelem és a szeretet vágy arra, hogy adhassak a másiknak, önmagamból. Megnyílni, és feltárulkozni a másiknak félelem nélkül, ez a szeretet. Megmutatni a teljes sebezhetőségemet. Félelemmentesség: a szeretetben nincs félelem; és kiszolgáltatottság. A szeretet vonzás és kötelék, erőtér, erő. A szeretet kötél: magához von, húzni-vonni lehet. Felemel: „úgy bántam velük, mint mikor valaki arcához emeli gyermekét”. Bánásmód és tett. Erich Fromm mondta: „szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret”.
Az áhává elsődleges jelentése az ember ember felé irányuló szeretete, szerelme. Ezzel a szóval találkozunk Dávid és Jonatán történetében: “Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt. Mert ő is egész lelkével szerette Dávidot.” “Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél.”, és az Énekek énekében is pl. itt: „Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok, szerelmesem.” Az áhávát néha szeretetnek, néha szerelemnek fordítja a magyar. Csak most fedeztem fel, hogy az 1995-ös kiadású új fordításomban az Énekek Énekében „szeretet” szerepel, míg az 2014-es új fordításban „szerelem”. Most ez utóbbiból olvasom: „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte. ”
A héber áhává másodlagos jelentése: Isten szeretete, vagy szerelme népe iránt. Érdekes, hogy Jeremiás könyvének bizonyos, ritkán használt fordításainál erről többet olvashatunk. Így szól Jeremiás az elhívásáról: „Elcsábítottál URam és én elcsábultam? Megragadtál és hatalmadba ejtettél”! Vagy egy másik fordításban: „elcsábít Jáhve, engem/és én engedtem a csábításnak./ Megragadtál engem és győztél.” Hóseásnál szintén megjelenik Isten, mint a csábító. A 2. fejezetben Isten riválisa Baál, akinek kiöltözik JHVH népe. Ezt olvassuk: „Baáloknak tömjénezett, gyűrűvel és nyaklánccal/ékesítette magát,/úgy ment a szeretői után,/engem pedig elfelejtett/ … „azért most én csábítom el őt” – mondja az Úr. „férjednek fogsz hívni”, „nem hívsz többé Baálnak.” És később megköttetik a házastársi szövetség a nép és Isten között: ”azon a napon/szövetséget kötök javukra.”
Mi ennek a szövetségnek, ennek a köteléknek a következménye Isten viselkedésére? Azt olvassuk, hogy például a féltés: „hogyan adnálak oda, hogyan szolgáltatnálak ki valakinek”? Vagy: „megindult a szívem, elfogott a szánalom”. „Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm romlásba Efraimot”, „nem indulatosan jövök”. A szeretet kötelékének következménye, ha túl tudunk lépni a sértettségünkön, „az izzó haragon”. Ha nem pusztítani akarunk, hanem építeni és segíteni, és nem romlásba vinni, rombolni valakit, vagy saját magunkat.
A textusban láttuk: szeretni emberi ajándék, emberi kötelék. A szakasz vége viszont így szól: „Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember.” Itt nem a héber „ádám”( אָדָם ) szó szerepel az emberre, hanem az „is” (איש). Ez az az „is”, ami az általános „ádámból”, emberből lett, a teremtéskor szétszakított „is”( (איש) és „isá”( אשה). (Férfi és nő) Isten ebben az igeszakaszban azt mondja, ő nem ez a szétszakított „is”! Ilyen értelemben nem ember.
Azaz Isten egyszerre emberi, amennyiben képes szeretni, és egyszerre nem emberi, mert az Örökkévaló a Legnagyobb Szeretet, a Tökéletes Szeretet, ahogy ember nem tud szeretni, csak törekedni felé.
Szeretni egyszerre isteni és emberi tulajdonság. Isteni, hiszen Isten képére lettünk teremtve. De csak képei, lenyomatai vagyunk, ezért nagyon is emberi kötél a szeretet. És ha megnézzük, ugyanilyen isteni és emberi kettősség van a főparancsolatunkban is. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” és „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Isten felé való szeretet, a felebarát felé való szeretet, és magad felé való szeretet. János első levelének 4. fejezetében ezt olvassuk: „Az Isten szeretet. Aki szeret, Istentől született, mert Isten szeretet.” Szerintem az a szeretet, ahogy ő szeretett minket a Tökéletes Szeretet. Mi ennek a képmásai, tükröződései vagyunk: és szeretnénk jól szeretni. János azt írja, hogyha így szeretett minket Isten, akkor „mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Hiszen „Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.” A római levél így szól: „a törvény betöltése a szeretet: senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.”
Elhangzott 2020. január 26-án a Krisztus Szege Kápolnában.
