Részletek Ferenc pápa Urbi et Orbi homíliájából, melyet az üres Szent Péter téren mondott el 2020. március 27-én a járvány idején.

Járvány van, és ez olyan tapasztalat, amit a ma élő ember még nem élt át. Nem is igazán tudunk mit kezdeni hirtelen vele, sőt, kissé kapkodunk, majd miután felocsúdunk, megpróbáljuk megkeresni a megoldásokat. Hogyan lehetne minél kevesebb veszteséggel túlélni ezt az időszakot. Tóth László írása

Ami különösen fájó, hogy pont a szocializációnk során oly’ fontossá vált emberi kapcsolatainkat, testi kontaktusainkat kell most igazán redukálnunk minimálisra.

Az egyház így kezdi igazán felfedezni az online teret. Ugyan több gyülekezetből eddig is közvetítettek alkalmakat, most már egész hosszú listáról választhatunk, mit szeretnénk követni: imaórát, áhítatot, közös énekléseket, szentmisét. És bár ez nem helyettesíti teljes mértékben a fizikális jelenlétet, mégis némi vigaszt nyújt a pánikoló közhangulatban. (Állítólag így még több emberhez jut el Isten igéje, mint eddig. Lehet, pozitív változást indít el az egyházi kommunikációban.)

A Jezsuita Kiadó gondozásában, Kovács Lajos SJ szerkesztésével megjelent „A transzcendens mutatkozása” című tanulmánykötet, melyben helyet kapott blogunk főszerkesztőjének, Perintfalvi Ritának írása „A szenvedő emberek tekintetében és az értük vállalt mártíromságban mutatkozó transzcendencia” címmel. 

„A transzcendens kérdésfelvetésre hagyományosan a vallások hivatottak bölcseleti és teológiai megfontolásaikkal válaszokat adni, valamint egyéni és közösségi cselekvések sorozatával segíteni az ehhez való hozzáférést. A transzcendentális tapasztalat legtöbbször az istentiszteletben  nyilvánult meg, amely mind tartalmi, mind kifejezésformáiban nagy változatosságot mutat világszerte, magán viselve a nyelvi és kulturális jegyeket. A sokféle kifejezésforma mögött azonban azonos megérzések rejlenek: kell lennie egy magasabb rendű valakinek vagy valaminek, ki/amely világ végső magyarázata, és erre vonatkozó sejtésünk nem a képzelet terméke, az ember vágyainak merő kivetítése. Az ember természeténél fogva vallásos, állítja az evolúcióbiológia, de hogy mi lesz számára nyilvánvaló a transzcendensből, az kultúrájának és szocializációjának a függvénye. Korunk emberének tudatosságából sem tűnt el a természetfeletti iránti fogékonyság és érdeklődés, de már nem az intézményesített vallások a transzcendens mutatkozásának elsődleges helyei. Tanulmánykötetünkben olyan írások olvashatók, amelyek a transzcendens  mutatkozásának feltételeit, színtereit és az ezzel kapcsolatos tapasztalatok nyelvi megfogalmazását mutatják be.”

Jómagam a rizikócsoporthoz tartozok, tehát bezárkóztam a négy fal közé. Megpróbálom valahogy normalizálni az életemet, persze, kérdés, hogy mi a normalitás. Futok az erkélyen és nézem az utat, amelyen a koronavírus előtti életemben a szigetre jártam. Az utca a ház előtt teljesen néptelen, a távolban néhány élőlényt látok. Talán emberek. Ketten éppen a gyalogos átkelőn mennek át. Egy kicsit balra a másik kettő a buszmegállóhoz igyekszik. Vajon miért mennek és hova? A normalitás jelei szinte futurisztikusnak tűnnek: „Emberek az erkélyen kívül!” Abszurdum. Hrotkó Larissza írása

A ZDF-en (a német második TV-adón) hallottam, hogy a hajléktalanoknak előírták a lakhely elhagyási tilalmat. Igaz, ez a „Heute-Show” című Comedy-műsorban volt, vagyis direkt abszurdum. De nem sokkal abszurdabb, mint az a budapesti plébános, aki az ellenzéki parlamenti képviselőknek ajánlotta gyóntató távszolgálatait, ha gondjuk lenne a koronavírussal.

Az igazsághoz tartozik, hogy a végen a püspök úr a kézmosás szükségességét is megemlítette, mert hát Semmelweis Ignác is felismerte a higiénia fontosságát. A „szentelmények” – így a püspök – nem adhatnak abszolút biztonságot a járvány ellen, amint „a frigyláda jelenléte a filiszteusok elleni csatában sem akadályozta meg az izraeliták vereségét.”

Ha egy püspök mondja, akkor biztosan így is van!

A Mazsihisz (Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége) az izraeli askenáz főrabbira hivatkozva azt ajánlotta, hogy az emberek ne érintsék ajkukkal a mezuzát:

Ha megoldható, kérjük, hogy ideiglenesen tekintsünk el a mezüzék megpuszilásától, zsinagógáinkban a tóra megcsókolását függesszük fel, rituális fürdőt, a mikvét csak egészséges emberek használják, a péntek esti (szombati) kalács szétosztása során pedig ne kézzel osszuk ki a mocit”.

Ezt követően a zsinagógai istentiszteleteket be is szüntették!

Miért vagyunk a világon? - kérdezték Willigis Jäger-től, amire a rá jellemző misztikus mélységgel válaszolt: "Azért, hogy egészen emberré váljunk. Hiszen Isten bennünk, emberekben, mégpedig úgy, ahogy vagyunk, akar jelen lenni és járni-kelni ebben a világban, ebben az időben, ami a miénk". 2020. március 20-án elköltözött ebből a világból és ebből az időből Willigis Jäger német bencés szerzetes, aki egyben Ko-un rósi néven zen mesterré is vált. És az én személyes mesteremmé. Nem vagyok általa autorizált tanító, annyi időt sajnos nem tölthettem vele, de Willigist tekintem a Mesteremnek. Éppen március 22-én több órát meditáltam a gondolatain, hogy aztán órákra elmélyedjek a kontempláció csendjében, hogy keressem azt az utat, amire ő tanított. Az utat befelé, az egyre mélyebb valóság felé. S az utat kifelé az illúzióimból. Hogy egyre inkább ráleljek arra, aki valójában vagyok. Nagyon közel éreztem magamhoz, most kivételesen is nagyon közel. És rögtön utána kaptam a váratlan hírt chaten, hogy eltávozott ebből a porhüvely földi testéből. Willigis egy 21. századi misztikus, egy olyan spirituális tanító, aki megtanított sokakat arra, hogy miként lehet a vallásokat megszabadítani a bennük rejlő erőszakpotenciáltól, az állandó egymással versengéstől, a hatalomvágytól. S megtanított arra is, hogy a vallási fundamentalizmus veszélyesebb még a politikai fundamentalizmusnál is, ezért csak a misztikus vallásosság hozza el a békét. Akkor halt meg, amikor a Benediktushof, ami sok évtizede otthona a spirituális útkeresőknek a koronavírus-járvány miatt rendkívüli módon üres volt. Így csendben, békében és derűvel az arcán távozott ebből a testből. Számomra ő rengeteget jelent, sokkal többet is annál, amit a szavak képesek megragadni. Még sincsen bennem szomorúság, mert nem a távolságát érzem, hanem a közelségét. Hiszen ahogy mindig mondta, "Nincsen halál! Mert az élet él és nem képes meghalni". - Perintfalvi Rita írása.

Willigis Jäger, OSB (Hösbach, 1925. március 7 - Benediktushof, 2020. március 20). 1946 óta a Münsterschwarzach Apátság szerzetese. A keresztény misztikus tradíció kutatásának és újjáélesztésének kiemelkedő alakja. Japánban a Szanbó Kjódan zen vonal mesterévé avatták, s Németországba való visszatérése óta keresztény kontemplációt és zen gyakorlatokat tanított. Jäger teológiai nézeteit Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa több ponton is ellentétesnek találta a római katolikus doktrínával, ezért Jäger elhagyta kolostorát, s önálló spirituális központot alapított. Ez lett a Benediktushof. Willigis megtalálta azt az utat, ami nyugat és kelet vallásait összekapcsolja és ez az út a misztika, az az út a kontempláció és a zazen.

Talán magától értetődő spirituális szempontból, hogy egy karanténhelyzet mire ad lehetőséget, ez pedig nem más, mint a befelé fordulás. Ez önmagában elég sok mindent jelent és talán elcsépelt frázisnak hangzik, de ha ki akarjuk használni ezt a helyzetet, buddhista szempontból ez tűnik kézenfekvőnek. Ezt kihasználhatjuk arra is, hogy csökkentsük a környezet által okozott stresszt, de azt is megfigyelhetjük, hogyan működik az elménk, ami nem csak buddhista szempontból hasznos, hanem általánosan fontos önismereti dolog. Ezt utána bármikor és bárhol tudjuk kamatoztatni, bármilyen tevékenységet is folytassunk, ráadásul hiszem és vallom, hogy mindannyiunknak hasonló mechanizmusok szerint működik az elméje, így egymáshoz is közel kerülhetünk. Talán ironikus, hogy az egymástól való ideiglenes eltávolodás fog hosszú távon közelebb hozni egymáshoz.

Nagyon nehéz most ölelésről és érintésről írni. De nagyon fontos most ölelésről és érintésről írni. Igencsak zavarba ejtő most közelségről és önfeledt odabújásról írni. De nagyon lényeges most közelségről és önfeledt odabújásról írni. - Gáncs Tamás írása.

Napra pontosan ma 41 éve keresztelt meg Pécelen Gáncs nagypapám, a Majmos nagyapa, ahogyan a családban hívtuk, nyugodjon békében. Azon a napon kaptam egy "keresztelői kerámiacsempét", amit azóta őrzök, jelenleg a dolgozószobámban, az íróasztalom fölötti fali polcon "néz le rám". Ott figyel minden egyes készülésemkor, minden egyes leírt mondatomnál, így most is-

A képen egy szőke kisfiú látható - éppen olyan szőke, mint amilyen jómagam is voltam kiskoromban - glóriával, három báránnyal, négy csillaggal, a háttérben dombokkal, kertes házzal. Akár a kis hercegre is gondolhatnánk, de feltűnő a kampós pásztorbot, ami kikandikál a csodaszép subája mögül. Pásztorfiú. Ez alapján lehetne akár Dávid is. Talán éppen aznap reggelén szeretgeti, ölelgeti báránykáit, amikor legyőzi a nagy Góliátot. Illetve, konkrétan, egy, azaz egy báránykát ölel.

Mi is pontosan a mindfulness vagyis a buddhista éberség gyakorlat? A mindfulness gyakorlása éberségre ösztönöz minket a hétköznapi cselekedeteinkben. Megválaszthatjuk azt, hogyan reagálunk egy helyzetre, ahelyett, hogy automatikus üzemmódban cselekednénk. Például most koronavírus idején több fórumon olvashatjuk, hogy ne érjünk az arcunkhoz, hogy így elkerüljük a fertőzést. De könnyű mondani, mint tényleg gyakorlatba ültetni és megszakítani azt a beidegződött szokásunkat, hogy folyamatosan az arcunkhoz érünk.

kép forrása: tinybuddha.com

A jó hír az, hogy a mindfulness technika pont azt tanítja nekünk, hogyan legyünk éberek az automatikus viselkedéseinkkel kapcsolatban, hogy ne a megszokott módon reagáljunk, hanem tudjunk választani egy újfajta válaszreakciót. A mindfulness viselkedés olyan, mint egy villám, megvilágítja a berögzült sémáinkat, így felülvizsgálhatjuk azokat és képesek leszünk máshogy viselkedni. Az éberség, vagyis a tudatos jelenlét nélkül nem fogjuk tudni megváltoztatni az adott viselkedést. Az éberség ezért mindig az első lépés. Vegyük példának azt a berögzült viselkedést, hogy nem piszkáljuk az orrunkat nyilvános helyeken. Annak ellenére, hogy a négy fal között viszont csináljuk, automatizáltuk azt a szokást, hogy az utcán nem fogjuk elkezdeni piszkálni az orrunkat, megálljuk akkor is, ha késztetést érzünk rá.

Most nézzük meg a négy fő lépést ahhoz, hogyan használhatjuk a mindfulness technikát a fertőzés megelőzésében:

1. segít abbahagyni a rossz szokásainkat
2. megalapozza az éberséget, amit hasznosíthatunk abban, hogy jobb szokásokat alakítsunk ki
3. a rendszeres éberség meditáció fokozza az immunrendszerünk működését
4. a média éber használatával jól informáltak maradhatunk, de nem fogunk pánikba esni

1. Hagyjuk abba a rossz szokásainkat!

Melyek azok a viselkedések amikről azt mondják, hogy abba kéne hagynunk, hogy megállítsuk a fertőzés terjedését? 

1. ne piszkáljuk az arcunkat, különösképpen a szánkat, orrunkat, szemünket
2. ne a tenyerünkbe tüsszögjünk, hanem használjunk zsebkendőt (majd dobjuk ki) vagy inkább a könyökhajlatunkba tüsszögjünk
3. kerüljük a kézfogást és az ölelkezést

Amikor hozzá akarunk érni az arcunkhoz, azt megelőzi általában az, hogy elkezd valahol viszketni, azért automatikusan megvakarjuk. Ahelyett, hogy rögtön cselekednénk, próbáljuk megfigyelni a viszketési ingert. Mi történik az ingerrel, ha nem csinálunk semmit? Figyeljük meg a megjelenő érzeteket és érzéseket: milyen érzések jönnek fel bennünk, amikor megálljuk, hogy megvakarjuk az arcunkat? Mit érzünk az arcbőrünkön, ha nem vakarjuk meg? El fog múlni a viszketés? Vagy csak rosszabbodik a viszketési inger?

Akik szoktak meditálni, azoknak ismerős lehet az a gyakorlat, hogy nem vakarjuk meg rögtön az arcunkat, ha viszketési ingert észlelünk. Az impulzív cselekvés helyett a megfigyelés állapotában időzünk és éberen vizsgáljuk a késztetéseinket. 

Ha nagyon nehéz megállni, hogy cselekedjünk, képzeljük el azt, hogy ha hozzáérünk az arcunkhoz, akkor otthagyunk egy fekete pöttyöt. Mindeközben térjünk visssza ahhoz, hogy figyeljük a légzésünket. Ezt a feladatot próbáljuk meg felidézni ahányszor megjelenik a viszketési inger a nap folyamán. Eleinte azt tapasztalhatjuk, hogy akkor vesszük észre, mit csinálunk, amikor már majdnem az arcunkhoz érünk, de ez már jó jel az éberségre. Gyakoroljuk tovább a fent említett technikát, így egyre inkább kialakítjuk magunkban az éberséget, és hamarabb észre vesszük, hogy mikor fog megjelenni az inger, hogy az arcunkhoz érjünk.

2. Válasszunk jobb szokásokat

Olyan pozitív szokások kialakítása, mint például a hosszabb ideig (20 mp.) tartó kézmosás, a társas érintkezés kerülése (körülbelül 2 méter távolság tartása) vagy náthás és influenzás tünetek esetén való otthon maradás szintén segít megakadályozni a vírus terjedését. 

Éber kézmosás

Az éber kézmosás gyakorlata már több éve ismert egyes kórházakban. Lényege, hogy amíg kezet mosunk addig mélyedjünk el a víz érintésében (meleg, hideg, jóleső?), a szappan illatában és érintésében, és a külső zajokban. Ezáltal két hasznos dolgot is gyakorlunk: el tudjuk nyújtani a kézmosás idejét, így kitöltjük a megfelelő időt ahhoz, hogy elpusztítsuk a vírusokat, továbbá még élvezni is tudjuk a pillanatot, így nem csak nyűgként tekintünk már a folyamatra, plussz az idegrendszerünk is pihenhet kicsit egy stresszes nap után. 

Társas érintkezések kerülése

Az emberek és a zsúfolt helyek kerülése úgy néz ki az egyik leghatásosabb szokás, amit kialakíthatunk annak érdekében, hogy lelassítsuk a járvány terjedését és így ne terheljük le az egészségügyet. Miközben figyelünk arra, hogy ne érintkezzünk másokkal, ne felejtsük el azt, hogy mégis maradjunk kapcsolatban a szeretteinkkel, ne izoláljuk el magunkat teljesen a világtól. Most sokkal inkább szükség van a közösségi összetartásra, mint eddig bármikor. Ha meditációs gyakorlatra van szükségünk követhetjük például Jack Kornfield buddhista gyakorlót és pszichológust a soundcloudon vagy egy másik online kezdményezést (tenpercenthappierlive), ahol szintén buddhista meditációkat és a jelenlegi szorongásokkal teli helyzetre való reflektív beszélgetést hallgathatunk buddhista tanítókkal. 

3. A rendszeres éberség meditáció segíti az immunrendszer működését

Több tanulmány is bizonyítja, hogy az éberség meditáció segít csökkenteni az általános stressz-szintet, javítja az életminőséget és fokozza az immunitást. Egy legyengült immunrendszernél magasabb a COVID-19 vírus szövődményeinek a kockázata. Itt természetesen nem arról van szó, hogy a meditáció a tuti megoldás a fertőzés elkerülésére, azt viszont érdemes szem előtt tartani, hogy a régebb óta meditációt folytató emberek beszámolói szerint kevesebbszer lesznek náthásak vagy kapják el az influenzát. 

4. Éber médiahasználat: maradjunk informáltak, de ne essünk pánikba!

Könnyű beleesni a szorongás vagy akár a pánik állapotába, mikor minden médiafelületről a koronavírussal kapcsolatos információ ömlik ránk. A mindfulness gyakorlat bizonyítottan csökkenti a szorongást. Miközben megjelenik bennünk a szorongás az aggódás vagy a pánik érzete, az éberség gyakorlásával tudatosíthatjuk, megvizsgálhatjuk ezeket az állapotokat, és nem kell elnyomnunk őket, abba a csapdába esve, hogy ezzel átmenetileg megszüntetjük a szorongásunkat, mivel a lehasítás nem fogja hosszú távon megoldani a problémáinkat. A légzésünk figyeléséhez való folyamatos visszatérés, illetve a testi érzeteink megfigyelése segít helyesen kapcsolódni a jelen helyzetünkhöz, ahelyett, hogy beleessünk abba, hogy a jövő miatt rettegünk végeláthatatlanul. Nem csak magunknak, de a világnak is segítünk azzal, ha az éberség alapelveit hasznosítjuk a mindennapjainkban: ha figyelünk a mentális egészségünkre, akkor nyugodtan és egymást segítve tudunk együtt élni ebben a megpóbáltatásokkal teli időszakban.   

Ferenc pápa hívek nélkül tartja meg a húsvéti liturgiát a koronavírus miatt. Hazánkban is vége a nyilvános miséknek, istentiszteleteknek.